- Molnár Noémi-Lidia
Nevem Molnár Noémi-Lidia, 2012-ben ballagtam el a Bethlen Gábor Kollégiumból. 
Visszatekintve a 2007-2012-es időszakra, azt kell mondanom, hogy a kollégiumi és a bentlakási idő áldás volt számomra (habár akkor gyermek létemre nem így fogtam fel). Azon falak között váltam igazán emberré, olyan tudásra tettem szert, amit szerintem sehol máshol nem kaptam volna meg. Mindenki családtagként van szeretve és tisztelve a történelemmel körbevett falak között.
Tanulmányi éveim alatt bécsi és kisvárdai ösztöndíjban részesültem, ami óriási segítséget jelentett.
Egy ismert dallal írhatom le azt a napot, amikor a kollégiumba kerültem: „14 múltam éppen, vasárnap volt azt hiszem…”. Sosem felejtem el a szüleim arcát, amikor sor került arra, hogy elmenjek, hogy elhagyjam otthonom. Ez az a kor, amikor a gyermekből lassan felnőtt lesz és ehhez nagy részben hozzájárul a környezet. Új utak tárultak fel előttem és azt a tudást, amit szülőfalumban szereztem, itt kamatoztathattam, majd egyetemi és végül mesterképzős éveim alatt felhasználhattam.
Nagyon hálás vagyok mindazért, amit tanáraimtól és nevelőnőimtől tanultam. Soha el nem múló emlék marad számomra az az 5 év, amint a Bethlen Gábor Kollégium diákjaként tölthettem.
Végül pedig Kőrösi Csoma Sándor egykori kollégiumi diákot szeretném idézni: „Tiszteld a múltat és éltesd tovább!’’
