1. Antal Kincső-Mária
- Ugron Alapítvány és a Máltai Szeretetszolgálat jutalomdíja
A nevem Antal Kincső-Mária, jelenleg a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Élelmiszeripari Mérnöki szakos hallgatója vagyok, negyed éven. A Bethlen Gábor Kollégiumban végeztem 2016-ban és az Ugron Alapítvány illetve a Máltai Szeretetszolgálat jutalomdíjában részesültem.
Meglepően kellemes érzéssel töltött el a jutalom átvétele, nagy öröm volt számomra, hogy én részesültem benne, hogy érdemesnek vélték személyem erre, és ugyanakkor nagy segítségemre is szolgált. Ez a támogatás ösztönző hatással volt rám, hiszen láttam, hogy amennyiben tiszta szívvel, őszintén és kemény munkával végzed a feladataid, azok bizony előbb vagy utóbb megfizetődnek. Ennek fényében jelen pillanatban is örömmel végzem a rám bízott feladatokat, sőt még akkor is, mikor netán problémával szembesülök, mert tudom, minden okkal történik. Mindig oly módon igyekeztem meghozni döntéseim és úgy cselekedni, hogy ha jót nem is tudok, de rosszat ne tegyek senki ellen. Ez az ösztöndíj csupa jót tett velem, hiszen rádöbbentett arra, hogy ha igazán akarsz valamit és egyedül nem is vagy képes azt megvalósítani, talán meglepő módon, talán előre tudva, de mindig lesz egy mentőöv melléd dobva az élet tengerén.
2. Kiss Andrea
- Dr. Hangody László ösztöndíj, Múlt és Jövő díj, Vita Zsigmond díj, Simon László díj, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének jutalomdíja
Kiss Andrea vagyok, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemnek negyedéves joghallgatója és a Bethlen Gábor Kollégium véndiákja. 2016-ban ballagtam el a Kollégiumból, évfolyamelsőként. Ekkor ért az a megtiszteltetés, hogy számos ösztöndíj nyertese lettem, éspedig Dr. Hangody László ösztöndíjban, Múlt és jövő díjban, Vita Zsigmond díjban és Simon László díjban részesültem. A kollégiumi évek során számos verseny, olimpiász országos szakaszán vettem részt, többnyire a román és magyar irodalom és helyesírás területén értem el eredményeket. Kedvenc tantárgyaim közé tartozott a magyar és a francia.
A díjak megnyerése tudatosította bennem azt, hogy minden munka előbb-utóbb meghozza gyümölcsét, valamint azt, hogy ha az ember azt csinálja amit igazán szeret, akkor annál inkább örül az elért sikereknek. E tudat a pályaválasztás terén is segített, hiszen olyan szakmát választottam, amelyben a jövőben szívesen fogok tevékenykedni.
Az ösztöndíjak egyben motivációnak is szolgáltak a jövőbeni kihívásokra, anyagi szempontból pedig nagy segítséget jelentettek a jogi felvételi felkészítőjére. Továbbá, a kolozsvárra való költözéshez és az egyetemi élet kezdeti szükségleteinek fedezéséhez is hozzájárultak.
Ezúttal szeretném megköszönni még egyszer a támogatást, ami tanulmányi előremenetelemben rendkívül hasznosnak bizonyult.
3. Kiss Blanka
- RMPSZ Fehér megyei szervezetének jutalomdíja
Megtiszteltetés volt számomra a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Fehér megyei szervezetének jutalomdíja, amiben részesültem végzős diákként 2016-ban. A negylelkű támogatást egyfajta visszacsatolásnak éreztem, ami erősítette a magamban vetett hitemet, hogy igenis a kitartó munka megtermi gyümölcsét.
Másrészt a további tanulmányaim elkezdésében is a hasznomra vált, az egyetem új lehetőségeket teremtett mind szakmai, mind személyes fejlődésemben. Erre az útra a Bethlen Gábor Kollégiumból indultam el, tele tarisznyával, amelyben a meleg tekintetek, a bátorító szavak, a Bethlen szellem mellet a jutalomdíj is ott volt. Hálás vagyok érte.
A Bethlen Gábor Kollégium nem csak egy iskola, hanem egy különleges, erős közösség, amely megfelelő felkészültséggel indítja útra diákjait. A különböző anyagi támogatások, ösztöndíjak, jutalomdíjak is nagy segítséget nyújtanak a diákok számára. Részemről külön köszönet az RMPSZ, Fehér megyei szervezetének.
Kívánom, hogy még nagyon sok magyar diákot ösztönözzön a továbbtanulásra, a fejlődésre és segítse céljaik megvalósítását.
4. Vass Réka
- Molnár Árpád díj, a Bethlen Gábor Alapítvány jutalomdíja
Örömmel gondolok vissza a líceumban töltött négy évre és persze minden egyes személyre, aki körülvett, tanított, nevelt és szebbé/vidámabbá varázsolta a diákéveimet. Nem hiszem, hogy sikerülne egy szóval jellemeznem a négy évet, de amit biztosan elmondhatok az, hogy soha nem éreztem egyedül magam.
A Molnár Árpád díjban 2016-ban részesültem, amit akkor úgy fogtam fel, mint egy bónuszt. Számomra ez azt jelentette, hogy az iskola és tanárok bíznak bennem és továbbra is bíztatni szeretnének. Mi, a 12 B osztály az iskolával egyszerre, párhuzamosan fejlődtünk. Az elején még be-be vert a szél a régi ablakokon keresztül és lepergett a festék a padokról. Az elején még mi sem tudtunk sokat: féltünk a tanítástól, rettegtünk a matek vagy román felmérőktől, s még lecketervet sem tudtunk írni. A munkálatok kezdetével és haladásával lassan megújultak a falak, mi elkezdtünk tanítani, az ablakokat kicserélték, átestünk minden felmérőn, s ma már lecketervet is tudunk írni.
Mindenhez idő, akarat és támogatás kell.
