1. Bálint Zita Szilvia
2013-ban kezdtem meg tanulmányaimat a Bethlen Gábor Kollégiumban. Ugyancsak ebben az évben lettem a reneszánsz táncegyüttes tagja is. A táncnak egy teljesen új formáját ismerhettem meg, mert én addig még nem hallottam ilyenről. Ámulatba ejtett a zene és a teljes kategóriája. De a legjobb az volt, hogy e tánc segítségével egy történelmi eseményt vihettünk színpadra.
A Kollégiumban eltöltött utolsó két évem alatt a tánc egyik főszereplőjévé válhattam. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy Báthory Gábor szerepét játszhattam a Bethlen Gábor és Báthory Gábor viszályairól szóló történetben. Én azt tanácsolom minden diáknak, hogy vegyen részt ebben a nagyszerű közösségben és „álljon be a táncba”, mert rengeteget tanulhat és fejlődhet.
Számomra hatalmas élmény volt és mai napig örömmel gondolok vissza erre a négy évre. Rengeteg támogatást kaptam az itt töltött idő alatt. Ezeknek a támogatásoknak köszönhetően főiskolán folytathattam tovább tanulmányaimat.
Nagyon hálás vagyok mindenért. Hajrá BGK!
2. Fülöp Andrea
- a Bethlen Gábor Alapítvány jutalomdíja, a Bethlen Baráti Társaság jutalomdíja, a Collegium Gabrielense régizene és táncegyüttes jutalomdíja
Fülöp Andrea vagyok. Három éve végeztem a Bethlen Gábor Kollégiumban. Sok kedves emlékkel, tapasztalattal és biztatással volt tele a ballagó tarisznyám.
A kedves tanáraim, diáktársaim bíztató szavai segítettek előre jutni. A tanulmányaim során három jutalomdíjban is részesültem: a Bethlen Gábor Alapítvány jutalomdíjában, a Bethlen Baráti Társaság jutalomdíjában és a Collegium Gabrielense régizene és táncegyüttes jutalomdíjában.
Ezúton is szeretném kifejezni köszönetem, mivel ezen jutalmak önbizalommal töltöttek el. Egy visszajelzést kaptam arról, hogy megéri tanulni és megéri aktívan részt venni a Kollégium társadalmi életében. Mindaz amit a négy év alatt kaptam segített azzá válnom, aki most vagyok. Az ott szerzett elismerés segített abban, hogy most gyerekekkel dolgozhassak, egyetemre járhassak és tudjam, jó úton haladok. A jutalomdíjak számomra nagy értékkel rendelkeznek és sosem fogom elfeledni.
3. Kocsis Norbert-József
- Múlt és Jövő díj, Fari Palkó László díj, Interart Alapítvány jutalomdíja
Gary Chapman szeretetnyelveinek egyike az elismerő szavak, melynek ereje a kimondott szavakban van. Egyik fő szeretetnyelvem ez lehet, mivel, nagyon jól esik az, amikor megdicsérnek, elismerik azt amit tettem. Bár legtöbbször nem azért teszünk valamit, hogy cserébe jutalmat kapjunk, mégis emberi mivolunk révén vágyunk arra, hogy megdícsérjenek. Ez volt a legjobb része a ballagásom napjának, hogy elismerték azt, hogy igen is az a négy év alatt elértem valamit.
Az elsimerő szavak, az oklevelek mellett egy bizonyos mennyiségű pénzösszeget is kaptam, aminek akkor nagyon örültem – persze most is hálás vagyok az akkor kapott támogatásért – viszont az emlék, a tudat, hogy én érdemeltem ki e három díjat, egy olyan pont az ember életében, ami biztos, ami önbizalmat ad arra, hogy igen is merjek a jövőben is alkotni, tanulni, merjem fejleszteni önmagamat. Köszönöm a Múlt és jövő-, a Fari Palkó László- és az Interart-díjakat. Köszönöm támogatóimnak, köszönöm a Bethlen Gábor Kollégiumnak!
Tisztelettel,
Kocsis Norbert-József, harmadéves teológiai hallgató.
- a Collegium Gabrielense régizene és táncegyüttes jutalomdíja
A Bethlen Gábor Kollégium „Collegium Gabrielense” régizene és táncegyüttesének voltam tagja 4 éven keresztül, ami nagyon szép és kellemes élmény volt számomra, ami örökre megmarad.
A tanulás mellett egy kellemes kikapcsolódás volt, mindig lelkesen és boldogan mentem a próbákra és fellépésekre. Mindig szeretettel gondolok vissza a táncegyüttes tagjaival közösen töltött időkre és a kedves tanárnőnkre, Kónya Máriára, aki a táncoktatónk volt. Mindig megmarad bennem ez az emlék.!
Hiányoznak a Kollégiumban töltött idők!
5. Szabó Tímea
Szabó Aletta-Tímea vagyok, a Bethlen Gábor Kollégium biológia-kémia szakának volt tanulója. A Kollégiumból 2017. május 27.-én ballagtam, mely napon, a Collegium Gabrielense régizene és táncegyüttes jutalomdíjában részesültem.
E támogatás motivációt nyújtott a továbbtanulásra, valamint saját magam továbbfejlesztésére. Emellett rávilágította a figyelmemet arra, hogy ha valamit el akarunk érni az életben, azért meg kell dolgozni. Pár évvel ezelőtt, ez a nap csak egy távoli pillanatnak tűnt, egy olyan pillanatnak, amiről talán el sem hittük, hogy ilyen gyorsan eljön. Karinthy Frigyes szerint: „Azért mérjük helytelenül az időt, mert ehhez egyetlen mértéket használunk csupán. Azt, ami az átélés sebességét méri”. Pedig Albert Einstein óta jól tudjuk, hogy az idő relatív, hiszen hossza sohasem az átélés sebességétől függ, hanem az átélt élmények minőségétől. Úgy gondolom, hogy ezek a pillanatok igen értékes pillanatok voltak: felnőtté válásunk pillanatai. Véget ért líceumi életünk, amely a könnyű, gondtalan élet szimbóluma volt. Búcsút intettünk annak a helynek, ami egy biztos pont volt eddigi életünk folyamán, búcsút mondtunk annak az iskolának, ahova a legtöbb esetben szeretettel mentünk, amit második otthonunknak is nevezhettünk.
Ha meg kellene fogalmaznom, röviden azt, hogy mit vittem magammal útravalóként, hogy mivel gazdagított ez az itt eltöltött négy év, akkor azt mondanám, hogy egy olyasvalamit viszek magammal, amit belső iránytűként lehetne megnevezni. Ez az iránytű tette lehetővé számomra, hogy azt az irányt követhessem általa, ami a saját sorsommal áll összhangban. Megtanított ugyanis az elmúlt négy év, hogy akaratom csak akkor működik pontos iránytűként, ha hajlíthatatlan marad, és érjen bár a csillagokig, szilárdan és állhatatosan kitart amellett az irány mellett, amit legbelső lényemben teremtettem meg.
Az elmúlt négy év alatt számos személy kísért engem utamon, segítettek megtanulni azt, hogyan küzdjem le az előttem álló akadályokat, támaszt nyújtottak, tanítottak. Mindegyiküknek köszönettel tartozok, mert valamilyen formában mind gazdagítottak, mind hozzájárultak ahhoz, hogy azzá az emberré váljak, aki most vagyok. Köszönöm.
6. Vass Richárd
Őszintén meg voltam lepődve, hogy azok között lehettem, akik a Bethlen Gábor Alapítvány jutalomdíjában részesültek.
Szerintem az, amit az akkori csapatom érdekében tettem nem volt más, mint egy jól beosztott munkaetika, amit mindig megtartottam. A díj közvetlen módon segített a további képzésemben – informatika szakon, és a magánéletemben is. Arra emlékeztetett, hogy ha nem adom fel, bármi lehetségessé válik.
Kellemes emlékként mindig megmarad bennem az a pillanat, amikor megtudtam azt, hogy valóban jó munkát végeztem egy csapaton belül.