1.Gudor Noémi
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy líceumi éveim alatt bentlakó diák is voltam, így az iskola már a második otthon volt számomra. A Keresztszülőprogram keretén belül nem csak egy olyan ösztöndíjban részesülhettem, ami sokat segítette a családomat, hanem e lehetőség által olyan barátságok és emlékek születtek az évek során, amelyek teljesen beágyazták magukat a szívembe. Szerettem a bentlakást, az embereket, akik körülvettek és biztonságot nyújtottak. Szerencsésnek érzem magam, hogy egy olyan közösségben és egy olyan bentlakásban lakhattam, ahol a jó körülmények mellett mindig teljesítették kéréseinket, vágyainkat.Ezek az évek voltak a legszebbek számomra. A Bethlen Gábor Kollégium felnevelt, támogatott és vigyázott rám éveken keresztül, akár egy szülő. Az iskola és annak szellemisége a részemmé/részünké vált. Köszönöm tanáraimnak, iskolámnak a végtelen segítséget, szeretet és törődést, amivel körülöleltek éveken keresztül. Köszönöm, hogy ez az iskola azzá formált, aki ma lehetek és büszkén vallom, bármerre is járok, hogy a Bethlen Gábor Kollégium véndiákja vagyok.
2.Leopold Beáta
Kedves BGK!
Négy éven át tanulhattam a Bethlen Gábor Kollégium pedagógiai osztályában, és négy csodálatos évet tölthettem el a BGK bentlakásában. Úgy gondolom, az itt szerzett élmények, tapasztalatok személyiségfejlődésem fontos mérföldkövei, és az egész életemet végig kísérik majd. A Keresztszülő-program keretein belül négy évig támogatásban részesültem, mely nagy könnyebbség volt a hétköznapokban. Elkezdeni az életet az otthontól távol rémisztő lehet, és nagy eséllyel érezheti úgy az ember, hogy mostmár egyedül kell megállnia a saját lábán még akkor is, ha a távolból a szülei lelkesen támogatják őt. A BGK-s évek során sosem tört rám ez az érzés. Természetesen a szüleim mindvégig mellettem álltak és segítettek, ugyanakkor az iskolamtól is egy olyan szintű támogatást kaptam, hogy eszembe se jutott, egyedül kellene megoldanom a hétköznapi nehézségeket. Úgy éreztem két családom van, mely miatt mai napig hálás vagyok.
3.Pálfi Eunika Melinda
Líceumi éveim alatt a Bethlen Gábor Kollégium bentlakása nyújtott otthont. Az évek során a Keresztszülő- programon belül havonta ösztöndíjat kaptam. Számomra sokat jelentett ez a támogatás: egy részt nagyban motivált, hogy minél jobb eredményeket érjek el, másrészt jóleső érzés volt, hogy segítve voltam annak érdekében, hogy fejleszem magam és a jövőm. A szüleimnek anyagilag nagy segítséget nyújtott ez, hiszen a későbbiekben a megspórolt pénz összeget a tovább tanulásomba tudták fektetni.
Lehetőségem volt számtalan iskolán kívüli tevékenységen részt venni. Többek között csatlakoztam a Collegium Gabrielense reneszánsz tánc csoporthoz és az iskolánk női kézilabda csapatában is jeleskedtem. Amellett, hogy felejthetetlen élményekkel gazdagodtam, új barátokat szereztem és a képességeimet fejlesztettem, jutalomban részesültem (Deák-Fogarasi Elek-díjban és a Collegium Gabrielense jutalomdíjban). Ezt a segítségét próbáltam a leginkább a hasznomra fordítani ami sikerült is, ugyanis ebből az összegből fedeztem az egyetemi beiratkozásom.
Semmi túlzás nélkül mondhatom, hogy azok az élmények, tapasztalatok amelyeket a kollégium bentlakásában éltem át felejthetetlenek maradtak. A bentlakás megtanított az elégedettségre, megtanított az önuralomra, megtanított boldogulni minden körülmény között és megtanította mi a nagybetűs élet! Egy igazi szerető otthonnak tudtam érezni, ahová mindig vissza vágytam.
