1.Kónya Virág
Utolsó iskolai évemben bentlakásban laktam, mivel elköltöztünk Nagyenyedről.
Így ha rövid ideig is, de betekintést kaptam abba az intris életbe, amiről addig csak történeteket hallottam.
Számomra a Bethlen Gábor Kollégium bentlakása rengeteg kacagást, vicces emléket és beszélgetést jelentett a hálótársaimmal, és hosszú délutáni elmélkedéseket a tornakertben.
Ezek mindannyiunk számára olyan emlékek, amikre mindig szívesen emlékszünk vissza, ezért hálás vagyok a Keresztszülő-programnak, hogy támogatott. Ezzel a támogatással nagyon kevésbe került bentlakásos tanulónak lenni, segítve az én és a családom helyzetét. Ez a bentlakás egy olyan hely, ahol mindenki megtalálja a helyét, önállóvá és felelősségteljessé válik, nem utolsó sorban pedig életre szóló emlékekkel gazdagodik, és az ösztöndíjnak köszönhetően ez az egész folyamat anyagi nehézségek nélkül valósulhat meg.
2. Dobai Gabriella
Egy napsütéses őszi délután vegyes érzelmekkel léptem be a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium patinás kapuján. A frissen felújított fehér falak ellentéteként feketén tárult elém az eredeti állapotukban megőrzött kopott lépcsők sora. Meghatódva simultak bele lépteim a kitaposott mélyedésekbe, hiszen csak akkor tudatosult bennem, hogy történelmet formáló elődök nyomdokaiba léptem. Átölelt a múlt, s miközben lépcsőfokonként felfelé haladtam, tudtam: méltónak kell lennem hozzájuk, s a drága örökséget át kell adnom a világnak.
Az ismeretlentől való feszültség azonban hamar elcsitult. Egy befogadó közösség várt rám, s az otthonná váló falak között szabadon szárnyalhatott a lélek és a kibontakozó tehetség. Tanáraink szerető vezetése, gondoskodása hamar eloszlatta az első napok izgalmait. A bentlakás olyan többletet adott, melyre életem végéig emlékezni fogok. Hasonló értékrendű, hasonlóan gondolkodó barátokra, barátnőkre leltem, itt talált rám az első szerelem is, egy szintén bentlakó osztálytársam személyében. A tágas, kényelmes, meleg szobákban kialakuló beszélgetések, közös étkezések, iskolai rendezvények, kisebb-nagyobb diákcsínyek emléke megtartó erővel bírnak, ugyanúgy, mint a gazdag útravaló, amit tanáraimtól kaptam. A Kollégium pedagógusai nemcsak tanítottak, hanem neveltek is bennünket. Az örök emberi értékeket mélyítették el életünkben, felhívták figyelmünket a becsület fontosságára, hagyományaink ápolására, kulturális kincseink átörökítésére, s ama híres Bethlen-szellem kisugárzására, mely minden nagyenyedi diáknak sajátja.
E sokirányú oktatási módszer része volt a Keresztszülő-program, melyre a Kollégium vezetősége nagy hangsúlyt fektetett. Szüleim számára felbecsülhetetlen anyagi segítséget jelentett, engem pedig arra ösztönzött, hogy még leliismeretesebben végezzem teendőimet. Tudván azt, hogy valaki, akit én nem ismerek, figyelemmel kíséri és nagylelkűen támogatja tanulmányaimat, mély hálával töltött el és igyekeztem a legjobb eredményeket felmutatni. A Keresztszülő – program által nyújtott ösztöndíj valóban ösztönző hatással bírt; nem akartam csalódást okozni. Szorgalommal, következetességgel igyekeztem meghálálni az ismeretlenül is rám irányuló gondoskodást.
Illessen köszönet minden nagyenyedi diákot támogató keresztszülőt, hiszen nagymértékben megkönnyítették diákéveinket. Azt kívánom, hogy legyenek büszkék pártfogoltjaikra, s azzal a tudattal segítsenek a továbbiakban is, hogy a támogatás nem hiábavaló.
Az irántuk érzett köszönet és hála indított gondolataim írásba foglalására, amit hadd fejezzek be a költő szavaival:
„Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
volt mindig hozzám víg üzeneted.
Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.”
(Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba.)
Legyen ezért örökkévaló hála és köszönet!
3. Bitai-Bolykó Blanka
A Bethlen Gábor Kollégiumnak nem csak diákja, hanem négy éven keresztül bentlakója is voltam. Ebben a négy évben Keresztszülő-programon belül volt ösztöndíjam, ami hatalmas segítséget jelentett nekem és a családom számára. Szavakkal nehéz leírni azt, hogy mekkora megkönnyebbülés volt, hogy nem kellett aggódni, hogy honnan teremtjük ki minden hónapra a bentlakásra való pénzt, hiszen a program által nagyon keveset kellett biztosítani. Nincsen ekkora lehetőség bármilyen iskolában. A kapott támogatás nem csak anyagilag nyújtott támogatást, hanem lelkileg is, hiszen nyugodtak voltunk, hogy nem kell emiatt is aggódni.
Bentlakónak lenni sok mindent jelent: elkerülhetetlenek a konfliktusok, sokszor honvágy törte le a kedvem, röviden, mint minden másnak, a bentlakásban levő diáknak is megvan a jó és a kevésbé jó oldala. Hazugság lenne azt mondani, hogy nem vágyok vissza. A bentlakásban tettem szert olyan értékes emlékekre, amiket külső szemmel nem tud átélni az ember, ahhoz, hogy tudd mennyi varázsa van az „intrinek”, „intris” kell, hogy légy. Számtalan rendkívüli hangulatban töltött délutánokra emlékszem vissza, persze elfelejthetetlen a szilenciumi kemény tanulás, amiben ha itt-ott elakadtál, biztos volt valaki a hálóban vagy a „szomszédban” aki tudott segíteni. Emellett mindig hálásan gondolok a nevelőkre, akiknek el lehetett mondani a sóhajainkat. A bentlakásban találtam rá egy olyan baráti csoportra, akiket merek második családomnak is nevezni, hiszen olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy tengernyi emlékre tettünk szert együtt és bármikor találkozunk, olyan, mintha visszacsöppentünk volna a bentlakásba.
Az ott töltött négy év a bonyodalmak ellenére is tökéletes volt számomra és bármit megadnék, hogy vissza tudjak menni a bentlakásba, ahol megtanultam önállóbb lenni, értékelni mindent, ami körülvesz, és megértettem mi is a Bethlen-szellem, amiről elődeim oly sokat meséltek nekem. Megtisztelő és felemelő érzés, hogy a kollégium bentlakó diákja voltam, ahol temérdek tapasztalatot és ösztönzést szereztem.
4. Elekes Evila
„Amíg gímiben jártam, alig vártam, hogy vége legyen a sulinak. Azóta nincs olyan hét, hogy ne álmodnék a sulis időszakról, annyira hiányzik. Túl hamar elmennek ezek az évek.” Tiah
Elekes Evila vagyok a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium volt diákja. 2021-ben ballagtam és jelenleg a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok székelyudvarhelyi karán, azon belül a Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézet első éves hallgatója vagyok.
Nagyon örülök, hogy a kollégium diákja lehettem, sok szép emlékkel gazdagodtam és boldogsággal tölt el, hogy négy évig a kollégium bentlakásában tölthettem a líceumi éveimet. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy a tanulmányait a Bethlen Gábor Kollégiumban folytassa, mivel egy olyan közösséggel ismerkedhet, meg akik teljes mértékben azon törekednek, hogy a diákoknak a lehető legjobb legyen, a bentlakóknak olyan környezetet biztosítsanak, amellyel az otthont pótolhatják. Mivel én is egy, olyan bentlakó diák voltam, akinek nem adatott meg, hogy minden hétvégén haza utazhasson, így a nevelők és mindenki arra törekedett, hogy a lehető legjobb körülmények között tölthessük a mindennapjainkat. Köztünk, diákok között is egy olyan kapcsolat alakult ki, ami leírhatatlan. Soha nem fogom feledni a sok mókázásokat, csíntevéseket, az éjszakákba nyúló tanulásokat.
Hálás vagyok azért a sok támogatásért, amit a kollégium biztosított, ezzel megkönnyítve a tanulmányaimat azért, hogy el tudjam érni a céljaimat. Mivel részesülhettem a Keresztszülő-programon belül ösztöndíjban, ezért szüleimnek is könnyebb volt az anyagilag támogatni engem.
A sok támogatás mellett köszönetet szeretnék mondani az osztályfőnökömnek, a tanáraimnak, a tanítónőknek és az óvónőknek, akik sok munkával és erőfeszítéssel segítettek elindulni azon az úton, amit elképzeltem magamnak.
Zárószó képpen sok sikert és kitartást kívánok a kollégium diákjainak. Csak tanácsolni tudom, hogy élvezzétek ki az iskolás éveket és leginkább a bentlakásos életet, mert egyszer csak azon kapjátok magatokat, hogy itt van a ballagás. Minden rosszban lássátok meg a jót és garantálom, hogy évek múlva mosolyogva emlékeztek majd vissza az egész négy évre.
