Collegium Gabrielense Régizene és Táncegyüttes

30 ÉVES A COLLEGIUM GABRIELENSE RÉGIZENE ÉS TÁNC EGYÜTTESE

 

A 2019-ben első alkalommal megszervezett reneszánsz Bethlen-napon merült fel annak igénye, hogy az együttes harminc éves jubileumát Emlékalbum összeállításával ünnepeljük. Az idei kollégiumi emlékév az együttes életében is mérföldkő: harminc éve folyamatosan megújul, folyamatosan működik. Erre az évfordulóra emlékezünk, s ebben az emlékezésben erő van és bizonyságtevés. Bölcs tudása annak, ami az emberi küzdelmek fölött magasan lebeg: az életöröm, a közösség életereje. Az együttes harmincéves tevékenysége legjelentősebb eredményének az tekinthető, hogy létezik, s ezáltal is sikerül örök értéket közvetíteni a régi és a mai diákok számára. Az együttes által végzett értékmentés keretében olyan kulturális tevékenység maradt életben, amely a tanulók tehetségggondozását és a kulturális szocializációt is szolgálja. Az évek során az együttesben tevékenykedő diákok olyan életmódmintát ismertek meg és sajátítottak el, ahol a közösségi tevékenységek adják a keretét a hagyományok őrzésének, a kulturálódásnak, a személyiságfejlődésnek. A fellépések során megtapasztalt emocionális élmények páratlan lehetőséget kínáltak a kreativitás, a kooperáció képességének kialakítására, valamint az empátia és a szolidarítás gyakorlatának megtapasztalására, elősegítették a közösséghez tartozás érzésének erősítését. Emlékalbumunk ezeket az emlékcserepeket próbálja összerakni azzal a céllal, hogy például szolgáljon a következő generációknak is. Emlékcserepek, hiszen a teljesség igénye nélkül vesszük számba az eltelt harminc év eseményeit, majd az egykori csapattagok vallanak az együttesben eltölött évekről. Hisszük, hogy azok a fiatalok, akik együttesünknek tagjai voltak vagy lesznek, mélyen érző, zene- és kultúra iránt fogékony emberekké válnak. Őket sokasodva látván bízunk abban, hogy a kultúra rehabilitációja is megtörténik egyszer.

Múltidéző:

A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium régizene- és táncegyüttese 1992-ben alakult. A különböző adományokból származó anyagokat felhasználva iskolánk lelkes rajztanárnője – Erdőháti Katalin, valamint Tomai Gyöngyi tanítónő csodálatos korabeli ruhákat varrtak a csoport minden tagjának. A régizene-együttes hangszereinek megvásárlásához az Illyés Közalapítvány nyújtott anyagi támogatást.

Tudásunkat sokáig a Corvineum Alapítvány égisze alatt működő Amaryllis klubtól kaptuk. Az enyedi csoport szakmai irányítója László Bakk Áron, Tóth Mária és Filip Ignác voltak, akik vállalták a zenés-táncos képzést, Nagyenyeden többször is tábort irányítottak, illetve elkísérték együttesünket a nyaranta Soltvadkerten megszervezett táborba.

Több alkalommal utaztunk mi is Kolozsvárra, hogy ott részt vegyünk az Amaryllis klub által szervezett reneszánsz táncházban. Ilyen alkalmakkor az enyedi csoporttal külön is foglalkoztak, új táncokat tanítottak nekik.

Az együttes alapító tagjai többségükben tanítóképzős fiatalok, akik vállalták az áldozatos, kemény munkát azért, hogy ismeretekben gazdagodjanak, s előadásaik alkalmával felemelő élményt nyújtsanak másoknak is. Ezek a fiatalok megszerették a reneszánsz zenét és táncot. Kellemes és hasznos kikapcsolódást jelentett mindannyiuknak a Tomai Gyöngyi és Demény Piroska által hetente megszervezett próba. Igazi kis közösséggé alakult a csoport, olyan közösséggé, amely ápolja a reneszánsz kultúra értékeit, s alkalomadtán továbbadja azt. A régi együttestagok közül ma már többen felnőttként játszanak, táncolnak valamelyik híres régizene-együttesben, illetve ők maguk vezetnek saját csoportot (Dobai Jutka – Barót, Demeter Tünde és Kiss Huba – Nagyváradon).

Az együttes „öregedő” (érettségire készülő) tagjai minden tanévben külön foglalkoztak a fiatal utánpótlás biztosításával: rendkívüli próbákon, táborokon adták át a stafétát, tudásukat. Így tudott állandóan megújulni és megmaradni mindig fiatalnak együttesünk. Alaptagnak csak a két lelkes irányító maradt meg: Tomai Gyöngyi és Demény Piroska. Változtak időközben az együttes szakmai vezetői is. 2000 óta havi rendszerességgel Szabó Anikó – a kolozsvári Passamezzo együttes tagja látogat el hozzánk, s adja át tudását az enyedi lelkes kis csapatnak. Ruhatárunk is bővült az idők folyamán, így most már a kisebbeknek is jut korabeli viselet.

A nagyenyedei Collegium Gabrielense régizene- és táncegyüttes minden évben legalább két színvonalas műsorral szórakoztatta Nagyenyed lakosságát, a Kollégium tanári karát és diákjait. Külön színfoltot jelent az együttes Nagyenyed városának mindennapjaiban, hiszen minden meghívásnak eleget teszünk, ezzel is öregbítvén iskolánk hírnevét.

Legsikeresebb előadások:

1993-ban a Balassi-műsor,

1994-ben a reneszánsz délután,

1995-ben a reneszánsz karácsony,

1996-ban az együttes néhány tagja Franciaországban szerepelt.

  1. jún. 8-án a Vártemplom udvarán reneszánsz estét szerveztünk. Vendégeink voltak a nagykárolyi Collegium együttes (Deák Endre vezetésével) és a kolozsvári Amaryllis (László Bakk Anikó vezetésével).

Legsikeresebb előadások:

1993-ban a Balassi-műsor,

1994-ben a reneszánsz délután,

1995-ben a reneszánsz karácsony,

1996-ban az együttes néhány tagja Franciaországban szerepelt.

1996. jún. 8-án a Vártemplom udvarán reneszánsz estét szerveztünk. Vendégeink voltak a nagykárolyi Collegium együttes (Deák Endre vezetésével) és a kolozsvári Amaryllis (László Bakk Anikó vezetésével).

 

1996-tól az együttes minden nyáron Soltvadkerten a Zuglói Gyermektábor vendégei, ahol tíz napos ingyenes táborban készülhetnek a következő évre.

1996 őszén együttesünk az ezeréves magyar iskola, illetve a honfoglalás évfordulóján Soltvadkerten vendégszerepelt.

1997. okt. 18. a Bethlen Gábor Kollégium fennállásának 375. évfordulóját ünnepeltük. A Collegium Gabrielense régizene együttes ez alkalommal Jubileumi Vásárt szervezett a Vártemplom udvarán. A vásárt a régizene-együttes Intradaja (ünnepélyes bevonulása) nyitotta meg. A kapun való belépéskor érdekes felhívás várt a vendégekre: a vásár idején ezen a területen minden aktuális pénzérme érvényét veszti. A vásárban csak dukáttal (agyagból készült pénzérmével) lehet fizetni. Így aztán minden belépő előbb kereste a bejáratnál székelő pénzváltókat: 1 dukát—2000 lej. A vásárosok sok érdekességgel szolgáltak a látogatóknak: külön standon malacpecsenyét sütöttek, pogácsát, almalevet, gyümölcsöt, különféle csecsebecsét és virágot kínáltak a korabeli ruhákba öltözött diákok. Vásárunkon kitűnően szórakozott a vendég, hiszen minden pontos órában egyik bástyánál bábelőadás várta őket, félóránként iskolánk élsportolóiból alakult vásári cirkusz mutatványait tekinthették meg, szerencsekeréknél, nyíllövöldében, diótörőn, lovagi tornákon próbálhattak szerencsét. Ha kedvük kerekedett a jövőbe látni, felkereshették jövendőmondó cigányasszonyainkat. Rovásírónk és portréfestőnk késő estig szolgálta a vendégeket. Bethlen Gábort és korát a Várudvar alkalmi színpadán elevenítették fel a Collegium Gabrielense együttes tagjai. Vendégeink voltak ezen a napon a kolozsvári Amaryllis és a sepsiszentgyörgyi Codex együttesek. A három régizene-együttes közreműködésével a reneszánsz táncház is kitűnően sikerült. A reneszánsz napot korabeli vacsora zárta, ahol vadat s halat, s mi az ég alatt szem-szájnak ingere korabeli ruhákban szolgáltak fel diákjaink. Igazi csapatmunka volt!

HÍVOGATÓ

Mi, a Bethlen Gábor fejedelemről neveztetett Nagyenyedi Kollégium rektora, ezúton szeretettel invitálunk minden, az mostani nagy örömünkben osztozni kívánó atyánkfiát és nőtestvérünket jubileumi solemna celebratiónk keretében

a Reformata Ekklézsia Vártemplomának udvarán 1997. október 18-án

megrendezésre kerülő

Jubileumi Vásárra

 

Látni- és tudnivalók:

INTRADA ( ÜNNEPÉLYES BEVONULÁS )  14.00 órakor

BETHLEN GÁBOR KORABELI VÁSÁR 14.10 – 20.00 óra között

Nota bene: A’ kapun való belépés momentumában ezen dies festus időtartama alatt minden actualis pénzérme érvényét veszti! Vásárunkban csak Dukáttal lehet fizetni! Keresse – de föl ne forgassa! – a’ templom bejáratánál székelő pénzváltók asztalait!

 ( 1 Dukát = 2000 lej )

Vásárolhat: pecsenyét, pogácsát, italokat, virágot, különbnél különb csecsebecséket, könyveket,etc.

Mercatoraink in omnibus locis et temporibus auxiliumára (vásárosaink minden helyszínen és időben segítségére) lesznek.

Ki ne maradjon vásári mulatságainkból:

*Bábelőadás (minden pontos órában)

*Cirkuszi mutatványok (félóránként)

*Szerencsejátékok –ludus Fortunae:”Alea iacta est”

*Nyíllövölde – sagittarius

*Portréfestő – officina pictoris acuta

*Jövendőmondó – oraculum

*Vásári muzsikusok – sympfoniacimercatus

 

ÜNNEPI MŰSOR: BETHLEN GÁBOR ÉS KORA  16.00 órától

zenés, táncos, verses összeállítás három részben:

 Bethlen Gábor alakja – Bethlen Gábor udvara – Bethlen Gábor emlékezete

Kentek mulattatására ezen műsort praesentálják:Collegium Gabrielense régizene együttes, a XII. osztályos tanítóképzős diákok, Amaryllis és Codex meghívott együttesek.

RENESZÁNSZ TÁNCHÁZ   17.30 órától

Táncházvezető: László Bakk Áron – Amaryllis (Kolozsvár)

Programfelelős: Demény Piroska

 ZENÉSZEK: Ambrus Teréz, Bakos Teréz, Rosenberg Anikó, Lukács Tünde, László Zsófia, Péter Gyöngyi, Pásztori Kupán Zsuzsa, Nagy Zoltán, Saszet Gábor, Simándi Csaba.

TÁNCOSOK: Tamási Bíborka, Gergely Réka, Tomai Judit, Imre Enikő, Gede Tünde, Fábián Kinga, Dobai Judit, Bíró Irén, Horváth Melinda, Moldvai Dianna, Babos Csaba, Szakács Bálint, Katona László, Varga Szabolcs.

SZAKMAI IRÁNYÍTÁS: László Bakk Áron, Filip Ignác Csaba és Tóth Mária.

KELLÉKES: Erdőháti Katalin

 SZELLEMI IRÁNYÍTÓK ÉS TÁNCOKTATÓK: Tomai Gyöngyi és Demény Piroska

 

1998-ban együttesünk Medgyesen vendégszerepelt, ahol a Báthory István Általános Iskola névadó ünnepségén, a Schuller Ház olasz reneszánsz udvarában 14-16. századi táncokat mutattunk be.

1998.VI.11-én búcsúznak az együttestől:

A MÁTYÁS – NAPOK égisze alatt, 1998.dec.11-én d.u. 18 órától a Díszteremben      IRODALMI KÁVÉHÁZ

Vendégeink: EGYED EMESE – a Babes Bolyai Tudományegyetem irodalom tanszékének vezetője;

                      LÁSZLÓ BAKK ANIKÓ – az Amaryllis-klub irányítója, a Mátyás-napok   szervezője;

                   LÁSZLÓ BAKK ÁRON és a COREA együttes ;                        

A kávéház programja:

  1. reneszánszkori látványosságok -Egyed Emese előadása.
  2. A Collegium Gabrielense együttes műsora.
  3. Reneszánszkori táncház – László Bakk Áron és tanítványai vezetésével.

Házigazdák: Demény Piroska és Tomai Gyöngyi

1998. március 15-ét együttesünk tagjai Soltvadkerten ünnepelték, ahol utcabálon mutatták be táncaikat.

 

1999 őszén Bonyhán vendégszerepeltünk.

1999. június 11-én búcsúznak az együttestől:

 

Az együttes „ jelenléti napló”-ja: a próbákon résztvevő zenészek, táncosok nyilvántartása:

2000. június 6-án búcsúznak az együttestől:

2000 októberében a kollégiumi Millenniumi ünnepségsorozaton avattuk fiatal tagjainkat. Az idősebbek színvonalas műsorukkal például szolgáltak fiatalabb társaiknak, s ugyanakkor a közönséget is gyönyörködtették.

2001. május 24–27. – először szervezünk Bethlen-napokat Nagyenyeden. Ez alkalomra készült el az Iskolamúzeum is, melyet ünnepélyes kertek között nyitottun meg. A Collegium Gabrielense régizene- és táncegyüttes most sem maradt ki a rendezvényből. Kicsik és nagyok összevont csapata zenés-táncos műsorral teremtett jó hangulatot a vidám tavaszi vásár improvizált színpadán. Az együttes múltjáról, jelenéről és jövőbeli terveiről ez alkalommal a Kolozsvári Rádióban is beszámoltak.

2001. július 10–20. Régizene-tábor Nagyenyeden, amely az Illyés Közalapítványhoz Demény Piroska által benyújtott pályázata által vált lehetségessé. Szakmai irányítók: Filip Ignác, Tóth Mari és Fülöp Csilla. A tábor ideje alatt részt vettünk a Kolozsváron megszervezett Millenniumi Sokadalomban.

2002 májusában a budapesti Garabonciás Együttes vendégszerepelt Nagyenyeden Váradi István vezetésével. A Vártemplom udvarán megszervezett előadáson az enyediek is bizonyították tudásukat. Ez alkalommal ünnepeltük az együttes tízéves születésnapját.

2002. június 6-án búcsúznak az együttestől:

 

2003 tavaszán együttesünk a Garabonciás együttes meghívására Budapesten vendégszerepel.

2004. február 29-én, Kolozsvár: táncversenyen veszünk részt, ahol a legjobb kontratáncos cím a mieinket illette.

 

2004 novembere. Egyed Emese, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar irodalom tanszékének vezetője Balassi Bálint emlékét idézi. Az emlékidézésbe a régizene-együttes tagjai is besegítenek, táncaikkal elevenítik fel a reneszánsz kort.

2005 februárja Gyula: együttesünk a kolozsváriakkal együtt részt vesz a gyulai reneszánsz farsangi felvonuláson, táncházat és játszóházat szervez.

2005. május 13–15.: a Bethlen-napok külön színfoltja volt a Collegium Gabrielense együttes színvonalas előadása, melyet a X. D tanítóképzősök közreműködésével mutattak be. Reneszánsz táncokkal és bábokkal adták elő a Csipkerózsika meséjét. Lélekemelő előadásukkal, összehangolt játékukkal kiérdemelték a közönség vastapsát.

2005. május 6-8 között :Kolozsváron a Régi művészetek napjai keretén belül a Gheorghe Dima Zeneakadémia, a VárosiMűvelődési Ház, a Német Fórum támogatásával a Passamezzo Historikus Együttes szervezésében részt vettünk a Reneszánsz Csipkerózsika Táncversenyen.

2005. július 14–17. között Csíkszeredában rendezték meg a hagyományos Régizene-fesztivált. A kolozsvári Passamezzo historikus együttes közbenjárásával sikerült nekünk is eljutni erre a rendezvényre. Műsorunkat a Passamezzo együttessel közösen dolgoztuk ki, tanultuk be, és együtt is szerepeltünk. A Hamupipőke mesejáték alapján rendezett Egy csodálatos éjszaka című reneszánszkori táncos-zenés előadást muatttuk be, amellyel nagy sikert arattunk.

Tizedik alkalommal rendezték meg 2005. június 26. és július 5. között a vándorlelkek találkozását az anyaország szívében, Budapesten. A határon túli magyar fiatalok találkozójának fővédnöke Göncz Árpádné volt, és kb. 16 ország részvevőit gyűjtötte most egybe. Erre a jubileumi Vendégségben Budapesten évfordulóra kapott meghívást a Collegium Gabrielense együttes is. A kolozsvári Passamezzo historikus táncegyüttes tagjaival együtt vettünk részt a nagyméretű rendezvényen.

Az együttes tagjai: irányítók: Tomai Gyöngyi és Demény Piroska, táncoktató: Szabó Anikó, táncosok: Kónya Mónika, Simon Katalin, Maxim Orsolya, Varga Gergő, Demény Zoltán, Tellár Izabella, Vernes Katalin, Varga Ágnes, Demény Ágnes, Szabó Katalin, Szabó Koppány, Tűri Attila, Katona Örs.

2006. szeptember 23-24-én az iskolánk volt a házigazdája a „ Református Középiskolák Országos Tanévnyitó „ ünnepségének. Ennek keretén belül sor került a „Közelképek Barcsay Jenőről”című fotókiállítás megnyitására, amelyen fellépett a Collegium Gabrielense régizene-és táncegyüttes is, így a vendégek bepillantást nyerhettek diákjaink színes, hangulatos kulturális tevékenységeibe.

2007. május 12-én a Bethlen-napok alkalmával az együttes biztosította a hangulatkeltést az Árpádházi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulójára, Fórika Éva tanárnő által rendezett „ Ki szívét osztja szét”– Várjátékhoz.

Az évek folyamán az együttes új tagokkal fiatalodott. A végzős diákok helyét újak veszik át. Az új táncosok túlnyomó részt  képzős diáklányok, de a líceumi diáklányok között is vannak, akik bekapcsolódtak az együttes életébe, munkájába.

2008 tavaszától Demény Piroska tanárnő Kolozsvárra, a Babes-Bolyai Tudományegyetemen folytatta tevékenységét. Helyét Kónya Mária tanárnő vette át. A táncegyüttes irányítását Tomai Gyöngyike tanítónő és Kónya Mária tanárnő folytatták.

2009. novemberében részt vettünk a Marosillyén megrendezett emlékünnepélyen, Bethlen Gábor halálának évfordulóján.

A felújított Veresbástyánál 22 táncosunk XVI. és XVII. századi táncokkal szórakoztatta a közönséget.

2010. Március 15-én, Nemzeti Ünnepünk alkalmával az együttes a kollégium dísztermében, a kulturális program keretén belül reneszánszkori magyar táncokat mutatott be.

2011. február 26-án a miskolci Lévay Református Gimnázium 450 éves évfordulójának gálaestéjére a Collegium Gabrielense reneszánsz táncegyüttes meghívót kapott.

A meghívást komoly felkészülés követte, hiszen a magyar színháztörténet első kőszínházaként számontartott  színházban léphettünk fel.  (Az első a kolozsvári kőszínház volt) .

2011. április 2-án az együttest egy újabb megtiszteltetés érte. Meghívást kaptunk Kolozsvárra, a felújított Mátyás – szoborcsoport ünnepi újraavatására, ahol együttesünk szolgáltatta az ünnepi műsort.

 

2011. május 30-án az együttes a II. Hunyad Megyei Magyar Napokon a vajdahunyadi várban, a Bethlen Gábor országgyűlés teremben reneszánszkori táncokkal lépett fel.

2011. június 16-án a felújított étkezde átadási ünnepségén táncolt az együttes, amelyen részt vett Ft. Kató Béla , az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Répás Zsuzsanna a Magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai államtitkára, Brendus Réka főosztályvezető, valamint Sógor Csaba Európa Parlamenti képviselő.

 

2011. szeptember 23-29. között a Dél – Erdélyért Kulturális Társaság megszervezte az V. Reneszánsz Kastélyfesztivált.

A fesztivált Nagyenyeden a Vártemplomban a csíkszeredai Codex együttes nyította meg. A Collégium Gabrielense újra Marosillyén, Bethlen Gábor szülőházánál a Veresbástyánál felállított színpadon lépett fel.

A Nagyenyedi Bethlen Gábor Alapítvány Tehetséggondozó Műhelye nyertes pályázatokkal támogatta az együttes  ruhatárának felújítását és az új hangszerek vásárlását. Jelenleg is támogatja a működését.

2012-ben alakult újra a Collegium Gabrielense régizene együttes zenekara, Filip Ignác Csaba ( a Codex régizene együttes irányítójának) támogatásával. Tagjai az iskolánk lelkes, zenét kedvelő diákjai és tanárai. Alapvatő célkitűzése a középkori és reneszánsz zene tanulmányozása, népszerűsítése. Az együttes repertoárján egyházi és világi, vokális (énekes) és hangszeres művek, reneszánsz korabeli itáliai, német, angol és magyar táncok egyaránt szerepelnek, de szívesen tesznek kirándulást a barokk korba is, műsorukra tűzve a virtuóz darabok mellett a korszak közismert, népszerű melódiáit.

Leggyakrabban blockflöte, hegedű, gitár, dob formációban muzsikálnak, melyben igyekeznek bemutatni a furulyacsalád minden tagját, a szopraninótól az altfurulyán át a basszusfurulyáig. A táncdarabok nagy részét tamburinnal, csörgődobbalis kísérik, mely valódi középkori hangulatot varázsol. Az együttes tagjai a hangszerjáték mellett az arra alkalmas reneszánsz darabokat szívesen el is éneklik.

A zenészek, énekesek névsora: FURULYA: Szoprán Achim Emese, Szőcs Tímea, Bajka Laura Katinka, Csegezi Katalin, Ferencz Boglárka, Fodor Andrea Rozália, Fülöp Evelin, Köble Andrea. Alt: Bőjte Emőke, Molnár Júlia, Szőcs Noémi. Tenor: Tomai Gyöngyi (tanítónő). Basszus és szopraninó: Kelemen Ferenc (tanár), Szabó Zsombor (tanár). GITÁR:Gáspár Bálint,  Lőrincz Dávid, Szabó Huba, Szőcs Tamás, Szilágyi Róbert (tanár). HEGEDŰ:Kónya Előd, Zudor Mátyás. DOB, TRIANGULUM:Bódi Alpár, Papp Kinga. ÉNEKESEK:Aitonian Tanja,  Basa Johanna, Dénes Júlia, Kánya Magdolna,  Köble Andrea, László Aletta, Szakács Anita, Vass Aletta, Fodor Brigitta (tanárnő), Lázár Emőke (tanárnő), Lőrincz Ildikó (tanárnő),  Mester Ágnes Mária (tanítónő), Tályai Irén Stefánia (tanárnő). IRÁNYÍTÓK: Kelemen Ferenc (tanár), Szabó Zsombor (tanár), Szilágyi Róbert (tanár), Tomai Gyöngyi (tanítónő).

A zenekar 2012. tavaszán a marosgombási református templomban, néhai Székely Mihály kollégiumi tanár és festőművész emlékére szervezett ünnepségen mutatkozott be.

 

2012. május 2– án Bod Péter születésenek 300. évfordulójára szervezett ünnepségen a Díszteremben léptünk fel , magyar, angol korabeli táncokkal.

2012. június 9 – én Kolozsvárra az Ünnepi Könyvhétre kaptunk meghívást, ahol Mátyás szülőháza előtt felállított színpadon az új ruhákban mutatkozott be az együttes.

2013. február 22-én Budapesten a Parlamentben emlékünnepséget szerveztek Bethlen Gábor fejedelemmé választásának 400. évfordulójára és a Kollégium fennállásának 391. évfordulójára. A rendezvény fővédnőke Kövér László Házelnök volt. A Collegium Gabrielense együttes műsora rendkívüli eseménynek számított, hiszen addig a Parlament nem volt színhelye hasonló eseménynek.

2013. május 25-én az együttes meghívást kapott Barótra, a VI. Erdővidéki Középkori és Reneszánsz Napokra. Az ünnepély nagy része a vargyasi Dániel kastély udvarában zajlott, ahol a táncosok és a zenészek XV., XVI. és XVII. százádi darabokkal szórakoztatták a közönséget.

 

2013. október 26-án Gyulafehérváron a Fehér Megyei Magyar Napok keretén belül megünnepeltük Bethlen Gábor fejedelemmé választásának 400. évfordulóját. A „Bethlen Gábor, Erdély fejedelme” című táncjáték forgatókönyvét Kónya Mária írta, a koreográfusok Szabó Anikó és Juhász Csilla kolozsvári táncosok.

2014. novemberében az együtteseknek alkalmuk volt bemutatkozni szüleiknek is, a Kollégium dísztermében, a nagy szülőiértekezleten.

2015. január 18-án Budapesten a Magyarság Házában a Magyar Kultúra Napja alkalmából lépett fel az együttes. A rendezvény szervezője a felvidéki Palóc Társaság volt.

2015. tavaszán meghívást kaptunk a nagyenyedi Máltai Szeretetszolgálat részéről. Az előadást a római katolikus temlomban tartottuk.

2015. június elején a Vártemplom udvarán rendezett Reneszánsz Napok keretén belül együttesünk 7 táncot mutattak be.

2015. május 6-án a nagyenyedi Liviu Rebreanu Kultúrház, valamint a III. Erdélyi Magyar Kultúra Kollokvium meghívására három XVI. századi táncokkal mutatkoztunk be a nagyenyedi közönségnek.

2016. szeptember 18-án az együttes újra bemutatta „ Bethlen Gábor, Erdély fejedelme” című táncjátékát. Az előadásra a felújított Kollégium avató ünnepségén került sor.

 

2017. október 29-én a magyarországi testvériskola, a soltvadkerti Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskokola meghívására a város szüreti bálján szerepelt az együttes.

2017. november 4-én a nagyenyedi szüreti bálon szorakoztatta a közönséget.

2019. május 18-án első alkalommal szerveztek Reneszánsz Bethlen Napot a Kollégium dísztermében.

A reneszánsz hangulatot az együttes új táncosai biztosították, akiknek sikerült meglepni a diákokból, tanárokból és városi érdeklödőkből álló közönséget.

Meghívott vendégék dr. Demény Piroska tanárnő, Kónya Mária ny. tanárnő és Tomai Gyöngyi ny. tanítónő, akik az együttes írányítói voltak.

A nosztalgiázó, régi emlékeket felidéző beszélgetésekbe nyugdíjas tanárok, régi és új táncosok is bekapcsolódtak.

A megbeszélésen jelen volt az együttes új irányítója, Galambfalvi Angyalka és Gábor Ella tanárnők, akik vállalták a főszervezői szerepkört.

 

 

A Collegium Gabrielense táncosai, zenészei

 Antal Andrea, Antal Réka, Adorján Zsuzsanna, Antal Henrietta, Apáczai Timea, Bartha Timea, Bíró Stefánia, Bíró Olimpia, Balázs Andrea, Bálint Zita Szilvia, Bodor Erika, Bodor Andrea, Balázs Enikő, Burján Erika, Bakó Boglárka, Comaneci Melinda, Cotul Gabriella, Csilip Mónika, Csergő Timea, Demény Ágnes, Demény Zoltán, Dobray Andrea, Dénes Ildikó, Ferencz Gizella, Ferencz Rebeka, Fülöp Andrea, Fehér Kinga, Fogarasi Melinda, Gyorgyica Katalin, Herman Angéla, Hosszú Tünde, János Zsuzsanna, Kolumbán Szende, Kónya Mónika, László Renáta, Laczkó Noémi, Laczkó Erika, Laczkó Szilvia, Liber Brigitta, László Emőke, Moldvai Emőke, Molnos Edina, Molnár Orsolya, Mezei Hermina, Moga Petra, Molnár Noémi, Molnár Emese, Molnár Erzsébet,  Molnár Emőke, Miklós Melinda, Nagy Réka, Nemes K. Timea, Nagy Noémi, Nagy Andrea, Nagy Gy. Noémi, Nyika Beáta, Orbán Anetta, Pál Erika, Pop Júlia, Pálfi Eunika, Rácz Noémi, Rácz Gyöngyi, Réman Enikő, Simonfi Rita, Simon Linka,Simon Anett, Szabó Katalin, Szabó Timea, Székely Aletta, Szabó Júlia, Szabó Koppány  Szilágyi Anikó, Zudor Melinda, Takács Delinke, Takács Evelin,Tellár Izabella, Tóth Orsolya, Varga Ágnes, Varga Melinda, Varga Gergely, Veres Réka, Wilhelem Gyöngyi.

A régizene- és táncegyüttes közösségéhez tartoztam egykor

 (Visszaemlékezések)

Szabó Anikó (kolozsvári táncoktató, jelenleg a Sapientia EMTE Táncművészeti szakon tanít reneszánsz és barokk táncokat)

Egyetemista éveim alatt találtam rá a reneszánsz táncokra és hamarosan aktív tagja lettem a kolozsvári Amaryllis együttesnek. A klasszikus zene kicsi koromtól fogva érdekelt, vonzott, zongorázni is szerettem volna és talán pont ez segített abban, hogy rátaláljak a blockflötére, ami tulajdonképpen odavonzott a reneszánsz tánchoz 1992 őszén. Az volt az első lépés, ami fenekestől felfordította az életem. Elkezdtem kottaolvasást tanulni, furulyázni és a táncokkal ismerkedni.

Korábban nem táncoltam, ügyetlennek éreztem magam és nem is voltam fogékonyse a mozgásra, sem a zenére. Csodáltam a táncostársaimat, akik kapásból dúdolták a már tanult tánc zenéjét és pillanatokon belül mutatták is a hozzá tartozó lépéseket. Én minden lépésért megszenvedtem. Lassan tanultam meg a táncokat és úgy éreztem, hogy én vagyok a leggyengébb láncszem a csoportban. De szerettem. Minél többet foglalkoztam vele, annál több szépséget fedeztem fel benne és mivel foglalkoztam vele, finomodott a mozgásom, nőtt a ritmusérzékem és valahányszor táncolhattam jól éreztem magam. A szenvedélyemmé vált és egyszercsak azt vettem észre, hogy a hetek múlását a táncpróbák napjaival számolom.

Mindezt azért meséltem el, hogy érthetőbb legyen miért zárkóztam el, amikor felkértek tánctanításra. Hiszen alkalmatlannak éreztem magam a feladatra. László Áron, az akkori táncpartnerem hívott fel először, hogy segítsek tanítani az enyedi csoportnak. Már nem tudom felidézni a szavait, de az biztos, hogy meggyőzött és végül is az én szerepem kisebb volt, mert ő vitte a táncoktatás nagy részét. Itt kezdődött az ismerkedésem az enyedi csoporttal, a Collegium Gabrielense – vel 1997 – ben. Ha jól sejtem, ők voltak az első generáció és akkor zenészek is voltak a csoportban.

1998 – tól pedig elkedődött a tényleges tánctanításom a nagyenyedi csoporttal. Havi rendszerességgel jártam hétvégeken Enyedre. Nagyon sokat számít, hogy állnak hozzá az emberhez, mikor tanításról van szó és nekem megelőlegezték a bizalmat. Vagyis nem azt keresték, hogy mivel tudnak belekötni abba amit mondok, hanem igyekeztek megérteni és elsajátítani minél jobban. Általában hívtam magammal valakit és így igazi kikapcsolódás volt minden enyedi hétvége. Szerettem a kollégium hangulatát, az enyedi várat, a borospincét. Tényleg nagyon változatos volt, hogy a tánctanításon túl mennyi mindennek részese lehettem. Például a Bethlen Kollégium fennállásának 375 éves évfordulóján is résztvettem. Többször vettem részt a soltvadkerti tábori képzéseken, ahol megtervezhettük a következő év eseményeit, felkészítvettük a táncosokat, zenészeket az újabb fellépésekre.

Néhány esemény, ami bevillan. Meghívtak előadókat, hogy beszéljenek a különböző oktatási módszerekről. Dan Judit a Waldorf módszert mutatta be. Judit amúgyis nagyon eleven előadó, tényleg élvezetes volt az előadása. De itt értettem meg azt is, hogy mit is jelent a Montessori – módszer és sajnáltam, hogy a szüleimnek nem volt lehetősége ilyen iskolába adni, mert ezt nagyon közelinek éreztem magamhoz. Guttman Misi bácsit is ekkor ismertem meg közelebbről és emlékszem, hogy arra kért minket, jelenlévőket, hogy szóljunk közbe, ha unjuk, amit mond. Mert amíg látja, hogy kíváncsi szemekkel figyelünk, addig ő mondja. És mi érdeklődéssel ittuk a szavait.  Tomai Gyöngyi kisiskolásaival  Mozart Varázsfuvolájából dolgoztak fel egy részletet és bár ez volt a legkisebbek produkciója, az emlékeimben ez maradt meg a legügyesebb előadásnak és csak ámultam, mi mindent lehet kihozni a kisgyerekekből, ha értéssel foglalkoznak velük. Csávossy György borospincéjében is jártam, akinek a neve a későbbi munkahelyemen, a Vasárnap katolikus hetilap tördelőjeként egyből feltűnt és egyből kiderült, hogy nem véletlen a névazonosság.

A tánccsoport előadásait gyakran megnéztem és – ha szükség volt rá – a fellépések előtt még gyakoroltunk, felfrissítettük a táncokat. Egyik alkalommal meg volt beszélve, hogy a zenék lejátszására hívnak segítséget, aki végül nem jelent meg. Így végül én mentem fel velük a színpadra, és én indítottam el a megfelelő dallamokat. Ekkor derült ki,  mennyit jelent számukra az, ha én is ott vagyok velük a színpadon. Egész másképp viselkedtek, és messze túlhaladták bármikori önmagukat. Fellépés után mondtam is: ha ennyin múlik, máskor is felmegyek velük  a színpadra.

Aztán kezdtek bővülni a táncos megmozdulások. Goldschmied József meghívására elmehettünk hat táncossal Budapestre, ahol több iskola tanulói mutattak be reneszánsz táncokat. Itt, mikor láttak másokat táncolni, egyszercsak kezdik mondani…ugye ezt mondogattad nekünk is, hogy ne nézzük a földet, mint ahogy ők csinálják, hanem húzzuk ki magunkat, nézzünk egymás szemébe és mosolyogjunk. Mindaz amit korábban ismételgettem, látszólag eredmény nélkül, most hirtelen értelmet nyert számukra.

Az Amaryllis együttes tagjai közül többen több helyen is tanítottunk reneszánsz táncokat. Ez adta az ötletet, hogy rendezzünk táncversnyt 2005 – ben.  A XIII. Mátyás Napok keretén belül az összes erdélyi reneszánsz táncegyüttes – a nagyenyedi Collegium Gabrielense, a székelyudvarhelyi Násfa, a marosvásárhelyi Tamburin, a kolozsvári Amaryllis és a nemrég alakult Passamezzo és a Peti riens gyermekcsport mérte össze tudását. Szintén 2005 – ben a Passamezzo együttessel közösen készült el a Hamupipőke  című előadás, amelyet Nagyenyeden bemutatunk, majd részt vehettünk a februári Gyulai Reneszánsz Karneválon. Később a kolozsvári Zeneakadémia stúdió termében is felléptünk.

2011 – ben 450 éves jubileumát ünnepelte a miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon. Ebből az alkalomvból a Collegium Gabrielense együttes, mint testvériskola felléphetett Miskolcon a Nemzeti Színházban a jubileumi gálán.

2017 – ig tartott ez az időszak, amíg rendszeresen elmentem táncot tanítani Nagyenyedre. Csodáltam, szerettem tanáraikat, akik kézben tartották és működtették a tánccsoportot: Demény Piroskát, Kónya Máriát és Tomai Gyöngyit. Örömmel töltött el amikor láttam:  milyen ügyesen boldogulnak tovább egyedül és szépen át tudják adni egymásnak a tanultakat. Arra is vot példa, hogy valakit csak a színpadon láttam, korábban próbákon nem.  És az is előfordult, hogy mire ismét találkoztunk, addigra átalakult egy tánc és már nem pont úgy nézett ki, ahogy én tanítottam. De pont ettől vált élővé, maivá, olyan tánccá, ami minket most megszólít.

Demeter Tünde és Kiss Huba (1992-1997 között aktív tagjai az együttesnek)

Az enyedi régizene együttes hosszútávú hatásai

Az, hogy az  enyedi tanítóképző elvégzése után és két év dévai elemi iskolai tanítás után a  zenetanári pályát választottam már önmagában sokat elárul  arról,  hogy milyen hatással volt rám az enyedi zenélés, táncolás, éneklés.
Amikor Kolozsvárra kerültem, azonnal csatlakoztam az Amaryllis együtteshez – ahol elsősorban táncoltam, de elkezdtem furulyázni is, amit annyira megszerettem, hogy  a Gheorghe Dima Zeneművészeti főiskolán a  zenetanár szak mellett,  felvettem a furulyaszakot is, Majó Zoltán tanár úr vezetésével. A kolozsvári közösségi életem alapvető eleme lett az Amayrllis régizene együttes, egyértelmű kapcsolódási pont volt számomra László Bakk Anikó, és Szabó Anikó, akik Enyedre is jártak tanítani. Az Amaryllis tagjaként nagyon sokszor sok jó helyen léptem fel, egyik meghatározó élményem Egerhez kötődik – ahol egy fesztivál keretén belül léptünk fel, ugyanakkor lehetőségem volt Kovács Gábor neves régizene szakértő tánckurzusán is részt venni.

A főiskola elvégzése után  Nagyváradra kerültem és sikeresen elnyertem a Szacsvay Imre általános iskola zenetanári állását. Ittlétem első hónapjaiban már reneszánsz táncházat szerveztem felnőtteknek, a nagyváradi  Posticum kulturális központban, első alkalommal ugyancsak László Bakk Anikó segítségével, aki eljött Kolozsvárról külön ezért . Férjem, Kiss Huba segítségével, aki ugyanúgy enyedi véndiák, erre az alkalomra összehoztunk egy régizene együttest is. Ettől a perctől kezdve a Posticum által szervezett gyereknapok, családnapok állandó eleme lett a reneszánsz táncház, sikerült egy kis közösséget teremteni a régizene és a tánc köré.

Természetesen az iskolába is bevittem ezt a tevékenységet, előbb spontán, vonzás-vonzódás alapon alakult ki egy tánccsoport, majd néhány évikg opcionális tantárgyként is szerepelt zenetanári “kínálatomban“. Később a nagyváradi tanítóképzőbe is tanárként elhintettem a reneszánsz tánc magjait, itt furulyát is tanítottam/ tanítok jelen pillanatban.

A régizene, reneszánsz tánc még a nagyváradi éveim elején visszavitt szülővárosomba, Dévára is, ahol a helyi fiatal tanárokkal értelmiségiekkel beindítottunk egy régizene és táncegyüttest, ez mai napig láthatóan-hallhatóan működik

A visszakanyarodás Enyed irányába is megvalósult, 2016-ban megalapítottuk férjemmel és Szakács Zoltán –Szakács Otilia református lelkészházaspárral együtt a Continuo régizene együttest,  amelynek legelső koncertje az enyedi katolikus templomban volt, a Máltai Szeretetszolgálat jótékonysági rendezvényén – az elmúlt években számos fellépésünk volt a Partiumban és Magyarországon a járvány kitörése előtt. Ugyancsak a Continuo együttest a Nagyváradi Filharmónia 2019 ben leszerződte egy ifjúsági leckekoncert sorozatra, a reneszánsz zene, régizene népszerűsítésére, ezeken a koncerteken persze a táncból is ízelítőt nyújtottunk a fiataloknak.

Összefoglalva: azt hiszem elég egyértelmű a beszámolóm alapján, hogy mit indított el bennem az enyedi ének és táncoktatás. Ez több mint egyszerű benyomás, kötődés, életpályámat meghatározó élményeket kaptam, magán és szakmai életem szerves része most is a régizene és a reneszánsz tánc.

Ezért nagyon hálás vagyok azóta is mindenkinek, aki irányt mutatott zenei illetve tánc téren, főleg Fórika Éva zenetanárnőnek, akinek lelkes kórusmunkáját is tovább viszem – a Szacsvay Imre iskola kórusával országos első helyezettek lettünk az  országos olimpiászon.
Azt is köszönöm, hogy lehetőséget kaptam itt erre a beszámolóra , így még jobban  tudatosodott bennem a hála.

Bakos Teréz ( 1993-1998 között aktív tagja az együttesnek)

 

Mindig szeretettel emlékszem vissza a reneszánsz zenész illetve táncos korszakomra. Nagyon szerettem azt a sok szép, díszes dallamot, színes énekeket, s azt a közösséget, akiket a régizene iránti érdeklődés kovácsolt össze. Jó volt átélni a közös alkotás felemelő élményét vagy épp a kikapcsolódás, lazítás nagyszerű lehetőségét. Külön fénypontok voltak a kolozsvári reneszánsz csoporttal való találkozások, vagy éppen a Magyarországon történő fellépések, táborozások. A régi korok ruháinak viselete tanított meg arra, hogyan is kell méltóságteljesen hordani, viselni a földig érő alkalmi ruhákat. Élmény volt beöltözni, s mikor ez kiegészült a tánccal és a zenével, az már igazi időutazást jelentett. Legszebb emlékem a református vártemplom udvarán megszervezett középkori vásár, ahol nekünk Kellett felelevenítenünk Bethlen Gábor fejedelem korát, a vásári hangulatteremtésben is kiemelkedő szerepünk volt.

Számomra a reneszánsz muzsika jelentősen összeforr a nagyenyedi diákélettel, a Bethlen Gábor Kollégium akkori tanáraival, diákjaival.

 

Bíró Irénke (1993-1998 között aktív tagja az együttesnek)

Nagy öröm és büszkeség volt számomra tagja lenni a nagyenyedi Collegium Gabrielense régizene tánccsoportnak! Mély barátságok, szorgalom és kitartó munka jut eszembe, amikor rágondolok. Számos táncpróba kitűnő oktatókkal nemcsak Nagyenyeden és Kolozsváron, hanem Magyarországon, Soltvadkerten is! Visszapillantva elégedettség és büszkeség tölt el, hiszen csodálatos értéket, maradandót tanulhattam és mutathattam be társaimmal együtt számtalan fellépésünk során. Mindezért köszönetemet fejezem ki Tomai Gyöngyi  tanítónak és Demény Piroska magyar szakos tanárnőnek! Hála és köszönet áldozatos munkájukért, türelmükért és végtelen szeretetükért, amellyel formálták, irányították a régizene tánccsoportot Nagyenyeden!

Ambrus Teréz ( 1994-1999 között  aktív tagja az együttesnek)

Ahogy itt ülök és kutakodom az emlékeim és fotóim közt egyre csak az jár a fejemben, hogy az én 5 évem, amit eltöltöttem  az ódon falak között az milyen hangyányi idő a kezdetektől számítva mostanig, amit megélt a kollégium! Mit jelenthetett az én iskolámnak az én jelenlétem arra a rövid időre? Mennyi mindennel gazdagodtam én és mit adhattam annak a szellemiségnek, ami magával ragadott és még mindig tart az én röpke életemben a 400 évhez képest?!

Szerencsésnek érezhetem magam, hiszen már egy nagyszabású suli ünnepségen részt vehettünk diákként. 25 éve méltó módon megemlékeztünk a 375-ik évfordulóról is. Nem csak puszta szemlélői voltunk diákként az eseményeknek, hanem aktív résztvevői. Egy fotógyűjtemény újralapozása ismét felborzolja az emlékeimet.

De micsoda élménykavalkádban volt részünk!

Mi, mint a régizene csapat tagjai biztosítottuk a korhű ruhákat, zenét, táncot, hangulatot, hogy könnyebb legyen a résztvevőknek ráhangolódni a korabeli élet milyenségére.

Az együttesünk nem arra az alkalomra verbuválódott őssze, mi már egy jó kis csapat voltunk.

Ebben a kis művészi közösségben különleges helyzetben voltam, hiszen táncosként kezdtem a „pályafutásomat”. Nyilvánvaló, hogy egy tanító- óvónőképzőben túlnyomó többségben lányok vannak. Ugyanez az arány az együttesben is megmutatkozott. Ez azzal járt, hogy a lányok egy része fiúnak kellett beöltözzön és táncoltassa a gyönyörűbbnél gyönyörűbb ruhákban pomázó lánytársakat. Elviekben az volt az egyesség, hogy mindkét nem táncát mindenkinek meg kell tanulnia, hogy egyik fellépéskor a párból az egyik öltözhessen be lánynak, hogy aztán a következő fellépéskor a táncospár lehessen a lány. Hát ez nem így történt az én párommal. Mivel gyönyörű ruhák voltak mindenki abban szeretett volna fellépni minden alkalommal (ízzig-vérig lányokból voltunk!).

Aztán, ahogy Arany János is megírta „tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette, Azzal álla bosszút, hogy csak fel sem vette….” Hát bizony én sem vettem fel többé a fiú ruhát, átnyargaltam a zenészekhez hegedűsként. Amúgyis nagyon szerettem hegedűlni, szuper kis csapatunk volt! Az alt furulyától elkezdve, gitárig, fuvoláig, dobig minden hangszer képviseltette magát a csapatban, ami szükséges volt a kor megfelelő zenéjének a tolmácsolásához. Egyéni gyakorlással, közös próbákkal olyan közösséggé kovácsolódtunk, akik nem csak talp alá valót húztunk, hanem még a szemnek, léleknek is tetszetős táncot mutattunk be a Nagyérdeműnek. Így tudtam aztán úgy túljárni a többiek eszén, hogy ezek után csak lány ruhában pomázhassak én is a szinpadon a többiekkel együtt.

A csapat összekovácsolásában és egybentartásában hatalmas szerepe volt az alapító nevelőinknek: Tomai Gyöngyi tanító néninek és Demény Piroska magyar tanárnőnek, osztályfőnökömnek. Köszönöm most nekik és együttesünk tagjainak ezeket az élményeket, szellemi, kulturális cseppeket, melyekkel öntözgették úgy a lelkemet, hogy az növekedhetett és még a mai napig is táplálkozik úgy belőle, hogy gyermekeimnek is adhatok abból, amit akkor megtapasztaltam.

Úgy érzem, hogy az én életemben biztosan mérföldkő volt az az öt esztendő, amit megélhettem Nagyenyeden, különösképpen sokat adott az együttes az élmények terén, melyek csak mélyítették a majdani emlékek barázdáit, de abban is bízom, hogy az akkor frissen alakult régizene együttes is tudott  valami szellemi maradandót adni a nagy Kollégiumnak, melyre évekkel később értékként fekintenek vissza a következő nemzedékek!

Dobai Judit ( 1994-1999 között  aktív tagja az együttesnek)

 

Amikor Enyedre kerültem, nem gondoltam arra, hogy élmények tömkelegében lesz részem. Erdővidék szívéből, Barótról érkeztem a Kollégiumba, a távolság miatt nem járhattam gyakran haza.

Az osztályfőnöknőnk, Demény Piroska tanárnő gondoskodott arról, hogy ne tétlenkedjünk a hosszú hétvégeken, változatos programokat szervezett számunkra. Ő volt az, aki bevezetett a reneszánsz tánc világába is.

A Kollégiumban akkor már működött a reneszánsz táncegyüttes, amelynek tagjai végzős diákok voltak, így kezdetben utánpótlásként jelentkeztünk az együttesbe. Kezdetben egyszerű körtáncokat tanultunk, valamint a Pavanne nevű tánc egyszerűbb változatát. Tetszett a dallamos zene, a kecses mozdulatok, az, hogy a tánc nyelvén érzelmeket tudtunk kifejezni. Nem elhanyagolható az sem, hogy alkalmunk adódott „összerázódni” az enyedi iskolatársainkkal, új barátokat, barátnőket szereztünk.

Nemsokára lehetőség adódott a fejlődésre is, hiszen több alkalommal elvitt minket az oszi Kolozsvárra, reneszánsz táncházba, amelyet az Amaryllis együttes szervezett. Hatalmas élmény volt élő reneszánsz muzsikára lejteni, látni azt, hogy sokan kedvelik ezt a fajta kultúrát.

Hamar összeállt az új koreográfia, így az következő év tavaszán mi képviseltük iskolánkat Soltvadkerten a március 15-ei ünnepségeken. Ezzel az alkalommal kaptunk meghívást nyárra a soltvadkerti táborba. Összekapcsolava a kellemest a hasznossal, ebben a táborban szakképzett oktatók vezetésével kezdtük meg a felkészülést a Kollégium fennállásának 375 éves évfordulójára szervezett ünnepségekre. Külön oktatásban részesültek a táncosok, és a zenészek is. Már itt összeállt az a koreográfia, amellyel felléptünk az ünnepségen, itthon már csak gyakorolnunk kellett.

Nem ez volt az utolsó táborozásunk Soltvadkerten, hiszen a következő években is visszajártunk, felejthetetlen élményeket szerezve abban az időben, amikor más nyaralási lehetőség nemigen adódott sokunknak.

A 375 éves évfordulón az együttes tagjai becsületesen kivették részüket, az ünnepség minden helyszínén résztvettünk. A zenészek és a táncosok, korahű ruhákba öltözve jártuk körbe a vártemplom udvarát, toborozva a vásár résztvevőit a különböző tevékenységekre. Volt portréfestés, jóslás tenyérből, vásár és még sok korabeli tevékenység. A vásár területén dukátokkal lehetett fizetni a szolgáltatásokért és a termékekért, amelyet a kapunál váltottak be a résztvevők. Szerintem, mindenikünk fiókjában rejtőzik egy-egy dukát, amelyet emlékként őrzünk. Pár héttel ezelőtt a közösségi hálón láttam viszont magunkat néhány fényképen, felelevenedett bennem a vásár hangulata, az,  milyen büszkén vettük ki a részünket az ünnepség minden percében, a kedves iskolatársak, osztálytársak, tanárok. Fogadkoztunk mi, bohó, naív tizenévesek, hogy a 400. évfordulón is eltáncoljuk a Pavanne-t, a Galliard-ot, kitáncoljuk Bethlen Gábor nevének betűit.

Büszkeséggel tölt el, hogy tagja lehettem a Collegium Gabrielense régizene együttesnek. Annyira rányomta bélyegét az egész életemre, hogy hazatérve Erdővidékre jelentkeztem a szülővárosomban tevékenykedő Kájoni Consort régizene együttesbe. Autodidakta módon tanultam meg furulyán játszani, így nem csak énekesként fejlődhettem, hanem hagszeres tudásomat is bővíthettem. Nagy lelkesedéssel tanultam a Magyar táncok, a Pavanne és Galliard táncok dallamait, Kájoni János és más reneszánsz zeneszerző műveit. Ehhez viszont elengedhetetlen előzmény, motiváció az enyedi éveim alatt szerzett élmények, tapasztalatok.

Nem mulasztottam el egyetlen alkalmat sem, ha közeli településéken léptek fel az együttes utánunk következő tagjai, elmentem a fellépésükre. Így találkozhattam velük Bikfalván, Tomai Gyöngyi tanító néni, és Vargyason Kónya Mária tanárnő kíséretében. Öröm volt a találkozás, a zenehallgatás, a fiatal diákok tánca által  reneszánsz élményeink felelevenítése.

Millió köszönet illeti Demény Piroska tanárnőt, az oszit, valamint Tomai Gyöngyi tanító nénit, akik fáradságot, szabadidőt, anyagiakat figyelmen kívül hagyva foglalkoztak velünk, élményekben gazdag éveket biztosítottak számunkra a reneszánsz zene és tánc világa által.

Imre Enikő (1994-1999 között aktív tagja az együttesnek)

…. A kezdés pontos dátumára már nem emlékszem, de azt bizton állíthatom, hogy akkori életem egyik legjobb, meghatározó döntése volt beállni a régizene csoportba. Visszatekintve már elhalványultak annak a munkának a fáradalmai, amit akkoriban egy-egy előadás előkészítésébe befektettünk. Nagy élményként áll össze minden perc, amit együtt töltöttünk.

A próbák alatt voltak orrhúzások, kamaszkori puffogások ( részemről abból volt elég… leginkább olyankor, mikor fiúként kellett szerepet vállalnom!), néha nehéz volt velünk szót érteni, “reneszánsz mosolyt” csalogatni az arcunkra, de az oktatóink érezték: ezek mind mulandó dolgok, és olyan értékeket próbáltak nekünk átadni, amelyekkel sokkal gazdagabbá, színesebbé tették az életünket … hála és köszönet értük!

Örökre emlékezni fogok a soltvadkerti régizene táborokra, a tábortüzekre, az éjjeli konyhában való kajtatásokra, a nádasba való éjszakai kiszökésekre, a próbákra, fellépésekre és az azt követő boldogság érzésére, a kirobbanó vastapsokra…. És mindarra, amitől az életünk szebb lett.

Arra buzdítom a Kollégium mai diákjait, hogy semmi pénzért és főleg ne a kényelemért hagyják ki ezt a lehetőséget, hiszen joggal állíthatom: bánni fogják!

 

Tamási Bíborka (1994-1999 között aktív tagja az együttesnek)

1994 és 1999 között voltam a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tanító – óvónőképzős diákja. Különleges világ nyílt ki számomra ezen évek során. Számtalan tevékenységben, programban vehettem részt. Egy ilyen meghatározó időszak az, amikor a Collegium Gabrielense régizene és táncegyüttes tagja lehettem. Azt pontosan, hogy miként csöppentem bele, már nem tudom. Valószínű,hogy a magyar tanárnő ajánlására. De a sok vidám, énekes – táncos hangulatra emlékszem, melyekről Tomai Gyöngyi tanítónő és Demény Piroska tanárnő gondoskodott. Emlékszem, hogy Kolozsvárra is eljártunk táncházba és ugyancsak Kolozsvárról jöttek táncoktatóink is, akik a hétvégi próbákat tartották. Külön élményem a 375. évfordulója iskolánknak, melyre teljes odaadással készültünk. Most is emlékszem arra az előadásra, mikor együttesünk a Vártemplom kertjében bemutatta ünnepi műsorát. Előadásunk különleges pillanata az volt, amikor egyenként eltáncoltuk nagy fejedelmünk nevének betűit. Én a B betűt kellett eltáncoljam. A csoportban kevés fiú volt, ezért végig, míg az együttes tagja voltam, fiúk  táncát kellett járjam. Ennek köszönhetően alkalmam volt kardos táncot is járni. Nagyon jól összekovácsolodtunk, kis kozosséggé formálódtunk. Ha énekelhettünk, táncolhattunk…elszállt minden gondunk – bajunk.

Hogy miért is szerettem az együttesbe járni? Vonzottak a szép, csodálatos  ruhák, a zene. Azért is, mert a kollégium életéhez tartozott, hogy csak a jóra, szépre, tartásra neveljen, tanítson, hogy a közösség hasznos tagjává legyünk.  Hála és köszönet mindenkinek!

Szabó Katalin (2003- 2008 között aktív tagja az együttesnek)

Egy előadás keretén belül, 2002 tavaszán a nagyenyedi református várudvarán tudtam meg, hogy a kollégiumban létezik reneszánsz együttes. Hamarosan jött a vakáció, így nem tudtam részese lenni az együttesnek. Következő év második felében lettem a Collegium Gabrielense régizene- és táncegyüttes tagja. Megismerhettem a 14., 16. századok zenéit, táncait. Az első tánclépéseket nem volt nehéz megtanulni, viszont ahogy telt az idő nehezebb és nehezebb volt, ennek ellenére nem adtam fel, sőt jobban megkedveltem a táncokat. Próbákra hetente jártunk, de volt amikor havonta egyszer , szombatonként Kolozsvárról jöttek táncoktatók, akik szebbnél – szebb táncokat tanítottak be. Ilyenkor valamilyen nagyobb rendezvényre készültünk, amit más településen adtunk elő, de iskolai szinten is felléptünk. Próbákon, mint minden fiatal, sokat poénkodtunk, nem vettük mindig komolyan, ezért bizony megszidtak. De minden előadás után bőséges tapsot és dícséretet katunk. Az együttessel különböző eseményeken léptünk fel, a táncokat bemutattuk a kollégium diákjainak és tanárainak is. Áprily – estéken vettünk részt Enyeden, de Kolozsváron, Csíkszeredában, Bikfalván is volt fellépésünk. Számomra, diákként a legizgalmasabb fellépések 2005 – ben voltak, amikor februárban Gyulára utaztunk és ahol utcai felvonulás keretén belül topánkáinkban  mutattuk be tudásunkat. Második alkalom ugyanazon évben, augusztusban volt, amikor Budapestre utaztunk , itt résztvettünk a „Határon túli magyar fiatalok X. Találkozóján – Vendégségben Budapesten” rendezvényen. A nagy melegben hosszú ruháinkban mentünk végig a Lánchídon. Nagyon emlékezetes volt! 2008 -ban elballagtam…de ahogy teltek a hónapok, sokszor gondoltam , milyen jó lenne újra táncolni, hiányzott a mozgás, a kikapcsolodás. Szerencsére nem kellett sokat várni, 2010 – ben visszahívtak és a volt táncpartneremmel, Varga Gergellyel eljutottunk Miskolcra és Kolozsvárra is a felújított Mátyás király – szoborcsoport újraavatására. Résztvettünk a Hunyad Megyei Magyar Napokon is, ahol a legszebb táncokat mutattuk be.

Szívesen emlékszem azokra az évekre, és valahányszor reneszánsz korabeli zenét hallok eszembe jut az a sok szép emlék, melyet az évek során gyűjtöttem, és amelyekre szívesen gondolok.

 

Varga Gergely (2000-2007 között aktív tagja az együttesnek)

Első találkozásom a reneszánsz tánccal és zenével elég korai időszakra tehető, hiszen bátyám (Varga Szabolcs) már előttem tagja volt a Bethlen Gábor Kollégiumban működő Kollégium Gabrielense együttesének, s otthon sokat mesélt élményeiről.

Szívesen emlékszem a nagyenyedi várudvaron megszervezett vásári forgatagra, melyet a régizene – és táncegyüttes tagjai szerveztek. Volt ott gyermekeket szórakoztató játék és bábszínház, acfestő és jósasszony, ütős lovage torna, nyársaon sütötték a finom malacpecsenyét, hozzá pedig szívesen szolgáltak mézédes üdítőket, almalevet. Mindezt nem a szokásos lejjel lehetett megvásárolni, hanem a várkapuban nyilt valutaváltónál megszerzett dukátért. A reneszánsz vásári forgatag fénypontja a Collegium Gabrielense együttes fellépése volt. Mivel a testvérem, Szabi is színpadra lépett, a családunk minden tagja eljött megnézni őt. Előadás után kérdezett rám az együttes egyik vezetője, név szerint Demény Piroska tanárnő: lenne-e kedvem a kicsik csoportjában táncolni?

Ötödik osztályt végeztem, amikor a kollégiumban megszervezett nyári reneszánsz táborban  kezdőként részt vehettem. Oktatóink, Filip Ignác és felesége vezettek be a reneszánsz tác és zene világába, mutatták meg nekünk a reneszánsz életérzést. Első lépések, első tánc…. mosónők tánca, “branle”…. tánc, tartás, mosoly…. Közben nem maradhatott el a délutáni kikapcsolódás sem: játékok, viccelődések, strandolás. A tabor végén a szülőknak is bemutattuk szerzett tudásunkat: jutalmunk a vastaps. A kezdeti sikeren felbuzult csoport később Kolozsváron is bemutatkozott. Külön örömöt jelentett számomra, hogy bátyám örökébe léphettem, folytathattam a szép tevékenységet. Ebben a kezdeti időszakban otthon is sokat beszélgettünk a tánclépésekről, a tartásról: Szabi, a tapasztalt táncos testvér is sokat segített a lépések tökéletesítésében. Édesanyám pedig személyesen varrta meg a reneszánsz ruhámat, amit mindig büszkén viseltem. Lenyűgözött a ruházat, a stílus, a különböző kellékek, a zene és a tánc, ami új és szokatlan volt a kétezres években. Úgy gondolom: éppen ez a különleges reneszánsz világ vonzott leginkább.

A heti rendszerességgel megszervezett próbákon a “nagy táncosok”-  fáradtságot nem ismerve, idejüket és néha ebédjüket is feláldozva- gyakoroltatták a táncokat, ügyesítették lépéseinket. Kolozsvári segítőink tanították a táncokat, akik rendszeresen lejártak Enyedre: Anikó, Márta, Csilla és sokan mások. Ők voltak a mesterek, a tanító néni és a tanárnő az irányítók, a “nagyok” – a segítők…. Így fejlődött a tánctudományunk.

Felsorolni nehéz a sok előadást, amiben táncosként részem volt: enyedi fellépések évzárókon, színjátszó fesztiválon, a kolozsvári reneszánsz napokon, Mátyás – napon, csíkszeredai régizene fesztivál, Csíksomlyó, Bikkfalva, Gyulafehérvár, Déva, Hunyad, külföldi szereplések: Budapest, Gyula, Soltvadkert, Miskolc, Győr

Táncoltunk mi színpadon, várudvaban, sétatéren, parkolóban, utcán, templomban, strandon a medence szélén, de akár az Országházban vagy éppen a nemzeti színház színpadán is. Tettük ezt a legnagyonn odaadással és lelkesedéssel. Jutalmunk sohasem maradt el: a közönség mindig tapssal hálálta meg produkciónkat. Minden előadásnak megvolt a maga varázsa, mindig volt valami, ami miatt emlékezetes marad: egy botlás, amit hirtelen ki kellett javítani, egy visszafojtott kacagás, bátorító kézszorítás vagy mosoly, s előadások végén a közösen végzett munka öröme. Emlékezetes marad egy kolozsvári előadásunk, amikor  a színpad elhagyása közben ketten is megbotlodtunk a küszöbben. A színpad végében lévő négy lépcsőt nekem sikerült két lépcsővel megrövidítenem, társam pedig jobb híján a függönybe kapaszkodott meg. A Győr melletti strandon, a legnagyobb hőségben vastag reneszánsz ruhákban szórakoztattuk a medencében hűsülő külföldi vendégeket, Gyulán pedig vékony topánkáinkkal a téli hideg ellenére utcai felvonuláson vettünk részt. Örültünk, amikor táncolni is kellett, mert a mozgás kimelegített ( később pedig a jó meleg tea!)

Soltvadkerten is volt viccelődés, móka bőviben. A szállásunkról kiosontunk azzal a céllal, hogy a Büdös tó partján sétálunk nagyot, beszélgetünk, a finom homokon táncolunk egyet. Visszatérésünkkor, amikor a felügyelő tanárokat megláttuk a szállás előtt, meg voltunk győződve arról: bennünket várnak, s szidás lesz a dologból. Kiderült: csak cigarettáztak.

A “nagyok”

Egyik próba alkalmával az irányitóink szóltak: az évzáró ünnepség keretén belül az együttes is fellép, s ezúttal a végzős táncosokat is búcsúztatjuk majd. A szép iskolai előadás után, kicsit szomorú volt a búcsúzás, hiszen az évek folyamán szervezett próbákon nagyon összeforrott a társaság. Sajnáltuk, hogy a régiektől meg kell válnunk, s azt is éerztük: most már mi leszünk a nagyok, a mi felelősségünk less továbbvinni az együttest, új tagokat szerzni, őket betanítani. Igyekeztünk helytállni, a ránk testált feladatot teljesíteni. Szombati próbákon sokat gyakoroltunk, tanítottuk a fiatalabbakat, Kolozsvárra jártunk táncházba, ahol mi is új tánclépéseket tanulhattunk.

A kolozsvári táncosok nagyon támogattak bennünket annyira, hogy egy tavaszon közölték velünk: közös produkcióban gondolkodnak. A felkészülés nem volt könnyű: intenzív táncoktatás és próbák Kolozsváron, Enyeden, de megérte a fáradságot. Tíz napig szórakozhattunk, és szórakoztattunk másokat is Budapesten, ifjak százával, tánccsoportokkal, előadókkal ismerkedhettünk meg, együtt táncolhattunk, kirándulhattunk velük. Akkor és ott élhettük meg az összetartozás érzését: Kárpátalja, Felvidék, Délvidék, Erdély és az anyaország zenében, táncban egyesült.

A próbák (A gyakorlat)

Hát… nem voltunk mi sem szentek, sok energiánk nem egyszer hozott bajt és szidást a fejünkre…. . Léhaság, viccelödés, feledés vagy éppen mulasztás szomorította vagy vidította napjaink. Sokszor bosszankodtak is irányítóink, hogy nem halad a próba, nem elég feszes a mozulat, a reneszánsz mosoly pedig inkább röhögcsélés!  Próbákon történt a következő komikus eset is, ami mindig mosolyt csal az arcomra. Az együttes mindig fiúhiányban szenvedett, de egyszer – amikor éppen az új tagok betanítását végeztük – éppen leány szereplő hiányzott a csapatból. Azért, hogy az új tagokat ne zavarjuk össze a tánclépésben, én vállaltam akkor a leány szerepét. Ezek a hétközi vagy éppen hétvégi találkozások mindig jókedvű munkával teltek. Előadásokon aztán mindig összeszedtük magunkat, és fényesen produkáltunk. Annyira összeforrott a csoport, annyira ismertük egymást, hogy sokszor előreláttuk a társaink mozdulatait, és szükság esetén beléphettünk, ha valamit ki kellett javítani.  Szükség esetén az előadás előtt át is írtuk a forgatókönyvet, és így is sikeres lett a bemutató.

Életre szóló élmény volt a régizene együttes tagjának lenni! Köszönöm!

 

Maxim Orsolya (2004-2008 között aktív tagja az együttesnek)

A tizenkét iskolai évem közül pont hatot, a felét töltöttem a régizene együttes tagjaként. Ad-hoc módon csatlakoztam, ugyanis egy kiszállásra készülve szükség volt még egy táncosra, így erre az egy alkalomra csatlakoztam… aztán ottragadtam. Ottragadtam, mert jó volt a társaság, mert vidám hangulatban töltöttük együtt a délutánokat, a hétvégéket, mert volt egy összetartó erő és mert úgy éreztem, a hagyományőrzésnek ez egy nagyon sajátos módja. Gyakran utaztunk, így gazdagodott a világszemléletünk, bővült az ismerősi körünk, ugyanakkor fegyelmet, pontosságot, elköteleződést tanultunk – önmagukban ijesztőek ezek a fogalmak, a közösségben viszont nem így éltük meg őket. Most is gyakran eszembe jut, amikor lógatom az orrom, hogy milyen érzés volt a falhoz simulva kihúzni magam egy tánc elején: olyankor mintha kinyílt volna a világ, megerősödött volna az önbizalmam, egyenes háttal-derékkal a nehézségek is kisebbnek tűntek. Azt hiszem, ezt hoztam magammal az együttesből a felnőtt létbe: a tartást, a bizodalmat, a közösséghez való tartozás megtartó élményét.

 

Gyorgyce Katalin (2010-2014 között aktív tagja az együttesnek)

A Kollégium képzős diákja voltam 2010 és 2014 között. Népes családból származom, 5 testvérem van.  Az I –VIII. osztályt szülőfalumban a Hidegségben végeztem, Csángóföldön. A kollégiumról először Szász Ági nénitől hallottam, ő buzdított és bíztatott a továbbtanulásra.

A Kollégiumba   bejutás nagy fordulatot jelentett az életemben. Bekerültem a Keresztszülő programba, amely anyagilag lehetővé tette a továbbtanulásomat. Visszahúzódó, félénk voltam, de az órákon kívüli tevékenységek sokat segítettek a kollégiumi életbe való beilleszkedésben és a baráti köröm kialakulásában is. A reneszánsz tánccsoport, a kórus és a néptánc mindennapjaim részesévé váltak. Különösen a reneszánsz tánccsoport jelentett kellemes időtöltést. A próbák, a fellépések mindig jó hangulatban teltek. Az együttesben inkább lányok voltunk, így aztán nekem fiú szerep jutott. Mit jelentett a reneszánsz tánc valójában? Azonkívül, hogy a próbák, a fellépések erős, összetartó közösséggé kovácsoltak, megtanított a helyes testtartásra, mozgásra. Remek tánctanáraink voltak, akik türelemmel közeledtek felénk, így aztán felszabadultabban, örömmel fogtunk neki a próbáknak. Ami sok emlékkel járt még, a próbákon kívül azok a fellépések voltak Nagyenyeden és más városokban is, de élményt jelentettek a magyarországi fellépések is. Mindig nagyon büszke voltak, amikor fellépéseink előtt bemondták iskolánk nevét. A reneszánsz ruha viselése különös érzest keltett bennem. Mindig úgy éreztem, hogy időben visszarepültem Mátyás király udvarába….Színes világ volt, amely most is élénken emlékeimben van. Hálás vagyok a sorsnak, hogy nagyenyedi diák lehettem. Köszönöm ezt a 4 évet, amely életem meghatározója lett.

 

Molnár Emese

Büszkén emlékszem azokra az évekre, amikor a Bethlen Gábor Kollégium bentlakásában éltem. Számomra jelentős évek voltak, mível az ott eltöltött idő alatt nemcsak tudásomat gyarapítottam, hanem egész személyiségem is pozitívan fejlődött. Ez a fejlődés többek között a számunkra biztosított tevékenységeknek köszönhető. Ilyen tevékenységnek számított a Collegium Gabrielense régizene és táncegyüttes. Akkor még nem tudtam, hogy mi is az igazából, de mivel szeretek táncolni, gondolkodás nélkül beléptem az együttesbe. Az együttesben többnyire bentlakó diákok voltunk, nemcsak hasznos, hanem kellemes időtöltést is jelentett, mert lehetőségünk volt arra, hogy a csapatunk olyan közösséggé alakuljon, melynek tagjai a reneszánsz kultúra értékeit ápolják és továbbadják. A reneszánsz tánc egy új korszakot, világot nyított meg számunkra. Egy színpompás, előkelő és varázslatos világ tárult elénk, megtisztelő és örömteli volt e világ táncait megtanulni és előadni. A reneszánsz tánc megtanított a helyes testtartásra, fejlődött állóképességünk, javult mozgáskoordinációnk, motrikus készségeink és nem utolsósorban gyarapodott tudásunk a reneszánsz korról. Még most is hallom tanáraim szavait a próbákon „Húzd ki magad, mosolyogj”. A reneszánsz együttes rengeteg lehetőséget adott, hogy eljuthassak sok helyre…Fellépéseink voltak nemcsak az országon belül, hanem Magyarországon is. Az egyik ilyen fellépésünk, ami számomra életre szóló élmény maradt, az a vajdahunyadi várban történt. A reneszánsz ruhák mindig különleges hangulatot teremtettek, de ott Vajdahunyadon a Vár hangulata, a reneszánsz ruhák, a reneszánsz zene és mi csak táncoltunk –  táncoltunk…igazi udvarhölgyeknek éreztük magunkat. Magával ragadott a zene, a tánc …úgy éreztük, hogy nem is a 21. században vagyunk. Szavakban nem lehet elmondani, mit éreztünk….fantasztikus volt. Hálás vagyok, hogy a Collegium Gabrielense együttes tagja lehettem. Köszönöm a tudást, amit kaptam, és remélem eljön az alkalom, amikor kamatoztatni tudom tudásomat.

 

 

Kolumbán Szende

A Bethlen Gábor Kollégium egykori diákja, a Collegium Gabrielense táncegyüttes tagja. Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy felkértek egy rövid összefoglaló megírására, a táncegyüttesben eltöltött időszakhoz kapcsolodó emlékekről, érzésekről. Visszagondolni azokra a nagyszerű időszakokra, amikor új barátságok születtek, amikor annyira ott akartunk lenni mindenhol és ki akartunk próbálni minden új dolgot, amit csak lehetett….őszinte örömmel és melegséggel tölti el szívemet. A táncegyütteshez való csatlakozásomat is a kiváncsiság vezette. Kíváncsi voltam, milyen is volt a reneszánsz korban élő emberek élete, érdekeltek azok a gyönyörű ruhák, a tánc, a zene.Ehhez a kíváncsisághoz társult a tánc iránti szeretetem és az, hogy barátnőimmel együtt mehettünk próbákra, fellépésekre. A kérdésre, hogy mit adott nekem a tánccsoport…nagyon sokat. Először is, beláthattam a reneszánsz kor életébe, szokásaiba, életstílusába, megtanultam több korabeli táncot és… azok a csodálatos  ruhák.A tánccsoportban eltöltött időszaknak sok szép emléket köszönhetek, amelyekre nagy örömmel gondolok vissza. A próbák, a fellépések alatt barátnőimmel a kapcsolataink erősödtek, sokat nevettünk, szórakoztunk, új embereket ismertünk meg, új helyekre jutottunk.És lehetőség adódott, hogy megtapasztaljam milyen is egy közösséghez tartózni. Hálás vagyok és köszönettel tartozom tanáraimnak, hogy idejüket odaszánva, lelkesen tanítottak, irányítottak minket. Büszke vagyok, hogy a nagyenyedi Collegium Gabrielense tagja lehettem és ezáltal képviselhettem a Kollégiumot.

Burján Erika (2010 – 2014 között aktív tagja az együttesnek)

2014– ben érettségiztem a Kollégium tanító – óvóképző osztályában. A Kollégiumban töltött négy év számomra nagyon meghatározó volt. Rengeteg élménnyel, tudással gazdagodtam. Élményeim közé tartozik, hogy tagja lehettem a Collegium Gabrielense reneszánsz tánccsoportnak. Mai napig is, amikor hallom a reneszánsz szót, a kollégiumban eltöltött évek jutnak eszembe. Mindig jó szívvel gondolok a próbákra, ahol igazi kis családdá kovácsolódtunk. A képeket fülig érő szájjal nézegetem, mert eszembe jutnak a próbák és a fellépések emlékei, amelyeken csak szeretet, megértés, móka és kacagás volt…és persze büszkesség a sikeres fellépések után. Fellépéseinket mindig nagy izgalom előzte meg. Sokszor volt lehetőségünk fellépni nemcsak Nagyenyeden, hanem a város falain kívül is. Több alkalommal voltunk a kincses városban is. A legemlékezetesebb kolozsvári fellépésünk a Mátyás – szoborcsoport újraavatása volt, ahol nagyon sok ember előtt mutathattuk meg tudásunkat. A sok fellépés közül mégis a legkedvesebb emlék Budapesthez kötődik. 2013 – ban a Magyar Országház Felsőházi termében rendezett díszgyűlésen táncoltunk. Soha nem felejtem el, hogy milyen felemelő érzés volt abban a teremben táncolni neves emberek előtt. Tudatosult bennem, hogy jó döntés volt csatlakozni a táncegyütteshez. Azt tanácsolom minden enyedi diáknak, hogy ne szalasszák el ezt a lehetőséget, hogy részesei lehetnek a táncegyüttesnek, mert életre szóló élményekkel, barátságokkal gazdagodhatnak.

 

Bálint Zita Szilvia (2013- 2017 között aktív tagja az együttesnek)

2013– ban kezdtem meg tanulmányaimat a Bethlen Gábor Kollégiumban. Ugyancsak ebben az évben lettem tagja a reneszánsz táncegyüttesnek. A táncnak egy teljesen új világát ismerhettem meg, amelyről addig nem hallottam. Ámulatba ejtett a zene, a tánc…de a legjobb az volt, amikor a tánc segítségével egy történelmi eseményt vihettünk színpadra. A kollégiumban eltöltött utolsó két évem alatt a tánc főszereplőjévé is váltam. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy Báthory Gábor szerepét táncoltam abban a történelmi táncjátékban, amely Bethlen Gábor és Báthory Gábor közötti viszályokról szólt. Én azt tanácsolom minden nagyenyedi diáknak, hogy álljon be a táncba , mert rengeteget tanulhat, fejlődhet. Számomra hatalmas élmény volt és a mai napig is az, ha visszagondolok az ott eltöltött négy évre. Rengeteg támogatást is kaptam, melyeknek köszönhetően folytathattam tanulmányaimat. Hálásan köszönök mindent! Hajrá BGK!

 

Fülöp Andrea

A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium véndiákja. A Collegium Gabrielense reneszánsz táncegyüttes tagjaként jutalomdíjban részesültem. Sok kedves emlékkel, tapasztalattal és biztatással volt tele annak idején a ballagó tarisznyám.

Nemes Timea

A Collegium Gabrielense régizene és reneszánsz táncegyüttesének tagja voltam négy éven keresztül. Ugyanakkor a Collegium Gabrielense jutalomdíjában is részesültem. Nagyon sok szép, kellemes  élményben volt részem, ami örökre megmarad. A tanulás mellett kikapcsolódás volt, mindig lelkesen és boldogan mentem a próbákra, fellépésekre. Mindig szeretettel gondolok a táncegyüttes tagjaira és a kedves tanárnőnkre, Kónya Máriára, aki az együttes irányítója volt. Mindig megmarad bennem a sok emlék. Hiányoznak az enyedi évek!

© 2023. BethlenGabor.eu | Minden jog fenntartva.