AZ ÖNKÉPZÉS MÚLTJA ÉS JELENE A BETHLEN GÁBOR KOLLÉGIUMBAN
Az erdélyi református főiskola alapításának gondolata már a XVI. században, János Zsigmond uralkodása idején felmerült. Bethlen Gábor fejedelem kezdeményezésére az 1622-es kolozsvári országgyűlés elhatározta, hogy a már létező gyulafehérvári protestáns iskolát akadémiai rangra emelte. „Teremteni kell itthon egy erdélyi Heidelbergát, megékesíteni tudós professzorokkal, és gyűjteni köréjük nagy számmal tehetséges és tanulni vágyó, igyekvő ifjakat – legjavukat kiválasztani a társadalom és a közélet javára” vallotta Bethlen Gábor. Ennek az akadémiának jogutóda a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium.
A fejedelem rendeletére Gyulafehérvárt létesített, majd I. Apafy Mihály által Nagyenyedre költöztetett főiskola alapozta meg azt a műveltséget, amely Erdély biztonságának fundamentuma volt. Ehhez az iskolához kapcsolódik szűkebb hazánk tudósainak legalább kétharmada. Itt tanított Apáczai Csere János, az első magyar enciklopédia írója, Pápai Páriz Ferenc, az első magyar orvosi könyv szerzője, Benkő Ferenc, aki az első magyar ásványtant írta, ífj. Zeyk Miklós, az első erdélyi ornitológus. Itt tanult Benkő József a növénytan első tudományos művelője és Erdély első leírója, Bod Péter a Magyar Athenas szerzője, Bolyai Farkas a marosvásárhelyi lángész professzor, Kőrösi Csoma Sándor, a tibeti-angol szótár és nyelvtan megalkotója, Sipos Pál, az első eredeti magyar matematikai értekezést szerzője, amelyet a berlini akadémia aranyéremmel díjazott. Ne feledkezzünk meg az irodalmárokról sem! Itt tanított Áprily Lajos, itt tanult és tanított Vita Zsigmond. Itt ismerkedett az irodalommal Kemény Zsigmond, Kemény János, Berde Mária, Makkai Sándor, Sipos Domokos, Szentimrei Jenő és Sütő András. Itt tanult Erdély Széchenyije: gróf Mikó Imre. Végül, de nem utolsó sorban innen indultak a trópusokra Fenichel Sámuel és dr. Sáska László, a nagyenyedi vándorok, akik munkásságukkal sokat tettek azért, hogy a magyar tudományosságot külföldön is elismerjék.
A MÚLT
A Bethlen Gábor Kollégiumban több évszázados hagyománya van az önképzésnek. 1791-ben Thoroczkay Pál vezetésével egy diákcsoport vállalkozott az anyanyelv művelésére. A diákok drámákat fordítanak le magyarra, de írnak szónoki- illetve szépprózai stílusgyakorlatokat is. E csoport azonban a hatalom tilalmai miatt feloszlott.
1820-tól kezdve az enyedi fiatalok rendszeresen megemlékeztek az alapító fejedelemről és ilyenkor nyomtatásban is megjelentek a szónoklatok és az elhangzott ódák.
1830-ban a diákság újra elhatározta, hogy önképző társaságot alapít: „a 1830-as évek elején a kollégiumban meginduló irodalmi ébredés hatására 1835-37-ben, majd 1839-ben ifjúsági olvasótársaság szerveződik, kiadják a Virágkosár (1837), majd Korány (1847) című zsebkönyvet, és komoly művelődési programot tűznek ki maguk elé. Mindez Szász Károlytól kapott serkentést, irányítást.” Mivel politikai kérdésekkel is foglalkoztak, a zaklatások miatt 1836-ban ez is feloszlott, ugyanúgy, mint az 1833-ban alakult Társalkodva Olvasó Egyesület.
A köztudatban 1859. szerepel, mint az első önképzőkör megalakulásának éve. Akkor alakult meg az Általános Ifjúsági Önképzőkör, amelynek vezetését Herepei Károly professzor vállalta. Elhatározták a Haladjunk című diáklap kiadását is.
1872-ben az Általános Ifjúsági Önképzőkör részeként megalakult a Teológiai Önképzőkör, amely 1879-től már önállóan működött.
1893-ban megalakult a gimnazisták önképzőköre, az elején ez is, mint az Általános Ifjúsági Önképzőkör része. A gimnazisták köre 1898-tól Kemény Zsigmond Önképzőkör néven működött. Ennek a körnek a tevékenységét az 1920-as években Áprily Lajos költő-tanár vezette.
Az 1906-07-es iskolai évben megalakult a Bethlen Gábor Kör, amely vallásos célú volt.
1893-ban a kollégiumban működő tanítóképzős diákok is önképzőkörben szervezkedtek. Körük az 1899-1900-as iskolai évtől Gáspár János Önképzőkör néven működött.
1920-ig pezsgett az élet ezekben az önképzőkörökben. A tantestület és a köröket irányító Állandó Bizottság pályázatokat írt ki a tagok számára. 1885-től 1920-ig hozzávetőleg 300 jeligés dolgozat készült el. A testi és szellemi önképzéshez nagyban hozzájárultak az alaposan megszervezett kirándulások.
Juhász Albert vallástanár az 1926-os évben megkísérelte fenntartani a hagyományos önképzőkört, de az új hatalom nem támogatta azokat a diáktevékenységeket, amelyeket nem központilag szerveztek.
1929-ben beindult a cserkészmozgalom.
1930-ban az Ifjúsági Keresztény Egyesület.
1929-32-ben Szabó T. Attila vezetésével rövid ideig feltámadt a Gáspár János Önképzőkör.
1945-ben Deák Ferenc tanár kezdeményezésére megalakult a Kőrösi Csoma Sándor Olvasókör és elhatározták a Haladjunk folyóirat újraindítását.
A 70-es években az önképzés az Áprily Lajos Irodalmi Körben valósul meg, de fontos szerep jutott a diákklub vitadélutánjainak is. Nemsokára megszűnik a tanítóképző, leépülnek a líceumi osztályok, és a szocialista nevelés forgatagában alig marad idő a hagyományos önképzőköri tevékenységre.
ARANY KORSZAK
Az 1989-es fordulat nyomán elkezdődött a visszarendeződés. Újraindult a Haladjunk című diáklap, amelyet később Lárma, majd a Firkász követett.
1990 októberében megalakul az alsó tagozat irodalmi köre, és nemsokára beindul a felsősök Irodalmi Kávéháza is, amelynek rendezvényein számos kortárs irodalmi személyiség vett részt.
2000. szeptember 27-én megalakult a Fenichel Sámuel Önképzőkör. Az eredeti elgondolás az volt, hogy csak természettudományos érdeklődésű diákokat foglaljon magába a kör, de végül úgy döntöttünk, hogy bárkit szívesen segítünk és támogatunk a kollégium diákjai közül, függetlenül attól, milyen témakörben szeretne információkat szerezni, kutatni, tudományos dolgozatot írni vagy bemutatni, előadást vagy más bemutatót rendezni.
Önképzőkörünk céljai:
- Támogatni és népszerűsíteni a kollégium diákjainak tudományos tevékenységét. E célból felkutatjuk a tehetséges diákokat, kihirdetjük a különböző rendezvényeken szerzett díjakat, sajtón és rádión keresztül számolunk be az eredményeinkről, folyóiratokban publikáljuk a dolgozatokat és diákcikkeket. Anyagi feltételeket biztosítunk a tudományos dolgozatok elkészítéséhez és bemutatásához.
- Munkafeltételeket biztosítani körünk diákjainak. A budapesti Kutató Diákokért Alapítvány illetve a nagyenyedi Bethlen Alapítvány segítségével beszereztünk két korszerű számítógépet, CD- illetve DVD-írót, szkenert és nyomtatót.
- Diáktudományos ülésszakok megszervezése, és az ehhez szükséges anyagi háttér előteremtése. Ezen a téren 3 helyi jellegű tudományos konferenciát rendeztünk. 2003 őszén a kollégiumban kapott helyet a TUDEK 2003 erdélyi konferenciája is.
- A kollégium neves személyiségeinek és gyűjteményeinek ismertetése. Diákjaink felkutatták a kollégium híres diákjai és tanárai munkásságát (Pápai Páriz Ferenc, Benkő Ferenc, Ifj. Zeyk Miklós, Fenichel Sámuel, dr. Sáska László, Áprily Lajos, Vita Zsigmond stb.) és foglalkoztak a Természetrajzi Múzeum, a Történelmi Múzeum valamint a Bethlen Könyvtár gyűjteményeivel.
- Nagyenyed és környéke természeti, történelmi, építészeti és néprajzi nevezetességeinek bemutatása. A dolgozatokban szerepelt: Torockó vidéke, a Szkerice-Bélavári rezervátum, a nagyenyedi Szabaderdő, a Magyarbagói Feneketlen-tó, a bethlenszentmikósi kastély, a marosújvári sóbánya és sósfürdő, Magyarlapád és Tövis környéke stb.. Mivel diákjaink hazánk minden vidékéről származnak sor került más tájegységek és természeti ritkaságok bemutatására is: a Hargita-hegység, a Vargyas völgye és szorosa, a Rétyi Nyír, a Szilágyság, a Mezőség, a Gyergyói-medence, a Gyimesek.
- A környezetvédelemmel kapcsolatos diáktevékenységek megszervezése és támogatása. Ebből a célból részt vettünk a norvég Savas eső projektben, elemeztük Enyed patakának vizét és a marosújvári szódagyár ülepítőinek állapotát.
- A különböző diákköri tevékenységgel kapcsolatos utazások és kirándulások támogatása. Erre a célra különböző alapítványoktól kértünk és kaptunk anyagi támogatást. Ugyanakkor számos nagyenyedi és erdélyi vállalatnál, vállakozónál, szervezetnél és magánszemélynél kilincseltünk sikeresen.
Az önképzőkör diákjai rendszeresen részt vesznek a csurgói (azelőtt kunszentmiklósi) RKTDK konferenciákon, a budapesti Természet Világa diákcikk pályázatán, a budapesti Kutató Diákok Országos Szövetsége által rendezett TUDOK konferenciákon és az ezzel kapcsolatos regionális TUDEK konferenciákon, de beneveztek a budapesti Innovációs Versenyre, a bukaresti Ötletbörzére, a sárvári Fiatal Írok és Költők Fesztiváljára és más hasonló magyarországi illetve erdélyi rendezvényekre.
Versenyen kívül más rendezvényeken is szerepeltek. Ezeknek a bemutatóknak színhelyei voltak: a nagyenyedi Titu Maiorescu Kollégium, (2001-ben, románul), a szegedi Piarista Gimnázium (2002) az aradi Csíki Gergely Iskolaközpont (2003) a debreceni Református Kollégium Gimnáziuma (2003), a tordai Szabadegyetem (2005), az aranyosgyéresi Szabadegyetem (2006) és az aranyosgyéresi gimnázium magyar tagozatának terme (2006).
A kör diákjai 2000-2010 közötti években 131 dolgozatot írtak. Eredményeinket hosszú lenne felsorolni, ha összegezzük azonban, akkor Romániában 69 díjat szereztünk (21 első-, 19 második-, 15 harmadik- és 14 különdíj), Magyarországon pedig 66 díjat (12 első-, 16 második-, 11 harmadik- és 27 különdíj). A kör tagjainak 48 cikke és tanulmánya jelent meg.
