Fórika Éva nyugalmazott zenetanárnő összegzése
Tanári pályám befejező és egyben legszebb időszakát (1990-2018), mely jóval túllépte a hivatalos nyugdíjazásom időpontját (2006), a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium zenetanáraként élhettem meg. A képzős osztályok és néha a „refi”(a református tagozat osztályai) tanulóinak zenei oktatása volt a feladatom. Munkám leghangsúlyosabb részét a kórusok irányítása jelentette, mert ennek természetszerűleg nyilvános jellege volt.
Mindig tudatában voltam a felelősségnek, hogy a híres kollégiumot képviseljük. Szerencsémre eléggé szabad kezet kaptam a munkám kivitelezésében. Ezért, először is ki kellett gondolnom egy stratégiát. Visszatekintve úgy látom, hogy ez a legtöbb diáknak is megfelelt.
Abból indultam ki, hogy tanítóknak, óvódai nevelőknek és a református egyház bűvkörében tevékenykedő személyeknek is szükségük lesz az éneklésre. Ehhez a heti egy zeneóra, pláné tankönyvek nélkül, nagyon kevés. Az ÉNEKLÉST csak a gyakorlatban lehet elsajátítani, fejleszteni és főleg az örömét megízlelni.
Így aztán minden évfolyamnak lett saját kórusa, és időnként, ha erre szükség lett, nagy közös kórusba rendeződve énekeltünk. Ennek a „kóruspolitikámnak” a legszebb visszaigazolása pont a kollégium 375. évfordulójához kapcsolódik. Az ünnepség megnyitóján, a Bagolyvár híres csengője alatt 375 diák közös kórusa énekelte a Bethlen indulót.
A záró Istentiszteleten, amit természetesen a vártemplomban tartottunk, fellépett mindenik kórus. A gyermekkórussal együtt, amit akkor Lőrinc Gertrud kolleganőm vezetett, összesen 7 (hét!) kórus szerepelt. A záró < Soli Deo gloria> Paul Kickstat kánont együtt énekeltük. A szószékről kellett vezényeljek, hogy mindenki lásson. A kórusok körben az erkélyeken voltak felállítva és rendre mindenik énekelt 2-3 művet. Én körbementem, rendre mindegyikhez, hogy vezényeljek.
Tanári életem legnagyobb sikerélményét e szereplés főpróbája hozta. Valami okból egyedül kellett megtartsam ezt a próbát, a fegyelmezésben esetleg segítő kollega nélkül. Szóval 375 diákot, 6 kórusban (öt képzős évfolyam, plusz refi) egyedül irányítani nem volt kicsi dolog! Szerencsére mindenki felfogta a dolog fontosságát, és ezért fegyelmezetten és nyilván kiváncsian is hallgatták végig egymást. Most is hálás vagyok érte! A templomot megtöltő fiatal hangok csengő, zengő éneke csodálatos élmény volt nekem is! Sajnos, erről nincs hangfelvétel, csak emlék. Guttman Misi bácsit, az erdélyi kórusmozgalom nagy, vezető egyéniségét is sikerült meghatni. Szeretettel ölelt meg az ünnepség végén és mindannyiunknak szívből gratulált.
A „kóruspolitikám” másik fontos eleme volt, hogy valami egyéni színt, csak ránk jellemző profilt alakítsak ki. Ez 1995-ben vált először nagyon fontossá, amikor is meghívták a kórust Észak Németországba és Hollandiába egy koncert körútra ( Neuenhaus, Nordhorn és környéke). Előttünk többször is vendégül látták a Kolozsvári Református Kollégium vegyeskarát dr.Székely Árpád vezényletével. Nagy volt tehát a tét! Szőcs Ildikóval együtt találtuk ki, hogy öltözzenek be a lányok a vidékükről származó népviseletekbe. Ilyenformán érvényesült a diákságunk sokszínűsége, ugyanis Erdély szinte minden tájáról voltak diákjaink. Gyönyörű lett a lánykar látványa bármelyik helyszínen! Emlékezetes maradt, hogy Kölnben, ahol a koncertünkre a Deuz-i templomot bérelték ki az ottani magyarok, amikor széttárultak a nehéz, díszes bejárati ajtók és a 40 lány, 40 viseletben, énekelve szép sorban bevonult, olyan fenséges élményt nyújtottak, hogy sok kivándorolt magyar zokogni kezdett. A kölni rádió helyszíni közvetítésében és a felvételén is ez jól hallatszott.
Németországba indulás előtt a nagyenyedi vártemplomban mutattuk be a műsorunk.
Ugyanez a szerencsés diáktársaság a következő tavaszon Franciaországba volt hivatalos (Mech, Besancon, Strassburg). Ezt a sikeres műsort ott még egy régizene résszel, XVI-XVIII. századi kórusművekkel is kibővítettük. Felhasználtuk az akkor már működő kollégiumi régizene együttes eredményeit és korhű ruháit. Ezek jól illettek a szólistáinkra, akik közül többen azóta híresek lettek, mint pl. Antal Tibor, Kerekes Boglárka és Zoltán, Demeter Tünde és Csilla, Kiss Huba, Borbély Izabella, Nagy Zoltán és Szabó Mária. A ruhákat egyébként a nyugati segélyszállítmányokban érkezett bársony függönyökből varrták Tomay Gyöngyi tanítónő és Erdőháti Katalin rajztanárnő. Már ezek a műsoraink is tartalmaztak régi, archaikus imákat és népdalcsokrot is, melyeket uniszónóban szólaltattunk meg, kórus és szólisták, váltakozva. Ez az eleinte kiegészítő repertoár lassan a kórus „ars poeticaja” lett. Legtöbb szereplésünk műsorát régi magyar imádságokból vagy népdalokból és zsoltárokból állítottam össze, mindig egy bizonyos téma köré.
Pl. Tavaszi szél vizet áraszt – népdalcsokor a szerelem témájára
Az iskolai év naptára szerint haladva a következő ünnep mindig a Március 15 volt. Általában Kónya Mária történelem tanárnő rendezvényeinek voltunk szereplői. Ennek kapcsán kerültek műsorunkba a katonadalok. Ezeket is mindig szerette a diákságunk és a közönség is. Sokfele énekeltük őket (Felvinc, Lapád, Enyed, Torockó stb.)
Természetesen nagyobb évfordulók is voltak iskolánk életében, melyeknek részesei voltunk. Ezek közül igen kiemelkedő volt Bethlen Gábor fejedelem, illetve a kollégium megünneplése a Magyar Parlamenteben, Budapesten, 2013-ban. A népviseletekbe öltözött lányok a Parlament lépcsőjén fogadták a vendégeket, a gyűlésteremben az aranyozott díszítésű erkélyről énekeltük az ünnepi műsorunkat és a Szent Korona előtt is tisztelegtünk. Amikor felhangzott az Ó Szent István dicsértessél énekelt imádságunk, még a koronaőrök is pislogtak a meghatodóttságtól.
Tanári életem legösszetettebb, a legtöbb diákot és tanárt megmozgató műsorát szintén egy évforduló váltotta ki. 2007-ben, a nemzetközi SZENT ERZSÉBET 800 -jubileumi év kapcsán. Az enyedi várban, a szintén 800 éves templomtorony tövében és az enyedi Szent Erzsébet plébánia templomban mutattuk be az 5 részből álló Ki szívét osztja szét című műsorunkat, várjátékunkat. Gyermekjátékdalok, népdalok, virágénekek, katolikus népénekek egyaránt szerepeltek a jelenetekben. A kórus és a szólisták, néha blockföték kíséretével, színpadi játékkal, tánccal gazdagítva adtak elő a tematikus jeleneteket. Két mesemondó vezetett végig Szent Erzsébet élettörténetén. Négy diáklány alakította Szent Erzsébetet, sorban, fejükön mindig ugyanazzal a rózsakoszorúval. Szerencsére, ebből is készült TV műsor, videó, hála néhai Antal Tövissi Ildikónak (TVR1) és csapatának.
https://www.facebook.com/utilapu.nagyenyed/videos/973396019399517
Szent Erzsébet a gyermekjátékainkban az elemi osztályok Tomai Gy. tanítónő közreműködésével
Pünkösdölő – a szentté avatásra emlékezve -az 5. osztályok előadásában
https://www.facebook.com/utilapu.nagyenyed/videos/973455346060251
Szent Erzsébet élettörténete 2 részben, a képzős osztályok és a református tagozat együttes előadásában.
A befejező 5. részt az enyedi Szent Erzsébet templomban adtuk elő. Ki szívét osztja szét közkedvelt dalt énekeltük, ezúttal a kollégium könnyűzene együttesének kíséretével. Ebben az 5. részben összefoglaltuk a tanulságokat, Lázár Emő vallástanárnő szöveges összeállítása alapján.
https://www.facebook.com/szabo.zoltan.1989/videos/1865724660139885
A kollégiumi diákélet befejező, szép eseménye a ballagás. Minden évfolyam kórusa énekelt a ballagás alkalmából. Eleinte maguk a ballagók az ünnepi Istentiszteleten, az osztályfőnöki óra előtt, később a búcsúztató (XI.) osztályok kórusa, majd az osztálylétszám csökkenésével az egész kórus a ballagók tiszteletére.
Számomra a legemlékezetesebb mégis a saját „ballagásom”, 2017-ben. Tudtam, hogy ősztől átadom a stafétát, ezért a Dalosszövetség által Enyeden, Kodály Zoltán szellemében rendezett, X. Gyermekkari Találkozón 2017 áprilisában én is elballagtam. A műsort, hálám jeléül, énekelt imádságokból állítottam össze Ecce homo címmel. Az énekelt imák végigvezettek az egyházi év eseményein, párhuzamban a születéstől a halálig tartó emberi életúttal.
Fórika Éva nyugalmazott zenetanárnő, 2022 – SOLI DEO GLORIA !
Utószó:
A jővőre gondolva, 2012-ben Tomai Gyöngyi tanítónővel megalakítottuk a KAKUKKSZÓ Gyermekkart.
Hangszereket is kaptunk:
Gyulafehérvári Magyar Napok